Burokban kéne futnom

Egyszerűen nem hiszem el, hogy én folyton leamortizálom magam futás közben. A legújabb mutatvány kedden reggel történt, egy csatornafedélre rosszul léptem és kifordult a bokám. Kb. 4-5 percig agonizáltam, mire rá tudtam lépni, majd elkezdtem kocogni és úgy voltam vele, hogy még kb. 1 km van a házig, és ha nagyon fáj, akkor abbahagyom, ha nem fáj, akkor folytatom. Szinte az utolsó sarokig úgy voltam vele, hogy befejezem, de addigra szépen elmúlt a fájás, igaz nem léptem nagyokat, szinte csak csoszogva futottam. Végül letudtam a tervezett távot (16 km), de azért szépen bucira dagadt. Másnap így nézett ki, már kevésbé volt buci, mert jegeltem, de azért szép. Aztán szerdán nem is mentem futni, de legalább járásnál már egyáltalán nem éreztem fájdalmat. Szerencsére inkább ijesztő a kinézete a bokámnak, viszont nem fáj. Emiatt ma reggelre gyógyultnak nyilvánítottam magam és elmentem futni. Semmi gond nem volt, simán tudtam végig futni, igaz érzem, hogy bizonytalan a bokám, ezért nagyon óvatosan futottam, de látszik a gyógyulás, amit a bokacsont alatti lilulás is jelez :).

Mindig megfogadom, hogy nem nézelődöm össze-vissza futás közben, hanem az úttestre figyelek, de valahogy időről-időre összejön valami baleset. Emlékszem, életem első futóversenye lett volna a 2007-es Nike félmaraton, amikor a verseny hetében kedden olyan szerencsétlenül léptem egy gödörbe, mert futás közben egy kiscicát bámultam, hogy kifordult a bokám, akkor ráállni sem tudtam, úgy vitettem magam haza kocsival, aztán nem is tudtam indulni a versenyen.

Tavaly októberben már a házunktól nem messze léptem rá jobb lábbal valami műanyag, hurokba kötött kötélre, ami ahogy ráléptem a másik fele megemelkedett és a jobb lábammal meg beleakadtam…hatalmas esés lett a vége a murvás úton, szanaszét horzsoltam magam mindenhol, két napig nem tudtam az oldalamon aludni, kezemről, tenyeremről lejött a bőr…:).

Júliusban egyik pillanatról a másikra a bal vádlimmal lett valami, ami miatt 2 hétig futni nem, járni pedig alig tudtam. Mondjuk az speciális eset volt, de akkor is csak megtörtént :).

Persze, ha futópályán futok, ott nem történik ilyen banális eset, de a „terep” folyamatos veszélyt jelent nekem. Másoknak is?