Nonatlon triatlon – Délegyháza, sprint táv

Ezt a versenyt már vártam, mivel utoljára 2012-ben indultam triatlon versenyen és ezért kicsit elfelejtettem azt az érzést, amit egy ilyen jellegű verseny nyújt. Viszont az edzettségi szintem miatt nem mertem nagyobb távokat bevállalni idénre, csak sprinteket, bár így utólag látom, hogy a rövidtáv még beleférne, ezért lehet, ha eljutok Szálkára augusztusban, akkor ott egy hosszabb távot fogok bevállalni.

Ezt a versenyt nem tudom mióta rendezik meg Délegyházán, de sejtettem, hogy nem lesznek sokan, mert nincs nagy hírverése az eseménynek. Már nem emlékszem, hogy én hogyan találtam rá, de szimpatikus volt, hogy közel van és olcsó :).

Az előzményekhez tartozik, hogy előtte héten kétszer kaptam defektet úgy, hogy még soha az életben nem volt defektem, ráadásul a másodikat egy nappal a verseny előtt, pénteken. Ráadásul annál még a külsőm is kihasadt egy üvegszilánktól rendesen, szóval ott külső-belső csere volt. Pénteken délután elhoztam a kereket a szervizből, egy jobb fajta külsőt vettem rá, ezen sosem spórolok. Már nem is szereltem össze a bringát, kocsiba csak kerekek nélkül fér be.

Szombaton időben érkeztünk meg Délegyházára és már akkor látszott, hogy nagyon családias kis verseny lesz, mert nem voltak sokan. Felvettem a rajtszámot és kellemes meglepetésként a „rajtcsomagban” még volt egy Nonatlonos, Délegyházás zokni is :). Összeraktam a bringát, bedepóztam és melegítettem kicsit úszásra (jól át kellett gondolnom, hogy mit vigyek magammal a depóba, két év kihagyás az két év kihagyás :)).

Az úszás a délegyházi 1-es számú tóban volt, elvileg csak 700 méter a 750 helyett. A víz nagyon kellemes volt, szerintem sok helyen 24 fok is lehetett, így a neoprén tiltott volt.
A rajt után nem is néztem, hogy hol haladok, azt láttam, hogy aki előttem úszik, azzal tudok menni. Kb. a felénél ketten megelőztek, de csak annyira, hogy éppen előttem voltak, jobban már nem húztak el. Ha jól emlékszem 6-7. hely környékén jöttem ki a vízből egy 4 fős csoport utolsójaként.
A bicikli 3×6,5 km-es körökből állt, az elején, bent Délegyházán rosszabb volt az út minősége, de a községen (város?) kívül nagyon jó király volt. A fordító kb. 3 km-re lehetett és ott már kezdtem utolérni az előttem haladókat, erre érzem, hogy a hátsó kerekemmel valami nincs rendben, furcsa hangokat adott. Egyre erősödött a zaj, kicsit lassítottam, de közben magamban imádkoztam, hogy ne legyen már megint valami baj. Lenéztem és látom, hogy a külső vagy 5 centi hosszban levált a felniről és abban a pillanatban el is durrant az egész. Kész, ennyi. Hirtelen nem tudtam mit csináljak, nagyon rossz érzés volt, hogy ott álltam a Délegyháza táblától még vagy 1 km-re a semmiben és a hátsóm full lapos, ráadásul semmi nem volt nálam. Nem erre számítottam. Elkezdtem befelé futni, mert tudtam, hogy bent a vasútállomási fordítónál vannak rendezők, gondoltam kérek majd pumpát. Folyamatosan haladtak el a sporik én meg beértem és kértem pumpát, de persze senkinél nem volt. Ekkor az egyik rendező beszólt rádión a központba, hogy pumpa kellene. Én meg álltam a kocsma előtt és vártam. Nem tudom mennyi idő telt el, amikor nagy meglepetésemre megjelent egy komplett szerviz kocsi, rajta bringák, benne meg jó sok cucc, ami kell. Elkezdtük pumpálni, de akkor kiderült, hogy a belső tönkrement. Mondta srác, hogy kapjam ki a kereket, van belsője, azzal végig tudok menni. Adott egy használt, kicsit nagyobb belsőt, mondta, sebaj, ezzel simán végigmegyek, max. nem fújja csak 6 bar-ig. Mire visszatettük a kereket és elindultam, már tök utolsó voltam. Már nem volt bennem düh, vagy méreg, egyszerűen kicsit csalódott voltam, de nem akartam feladni semmi áron, és végig az volt bennem, amit a rendezők mondtak, hogy mindenkit megvárnak :).

Elkezdtem hát nyomni neki és először azt próbáltam felmérni, hogy akiket utolérek (erre csak a második kör vége felé került sor), azok hányadik körben tartanak. Egy ideig mögöttem jött a záró motoros :). Vicces volt, mert mikor elindultam a bringára, még szinte minden bicikli bent volt és amikor visszaértem a bringáról, akkor meg már szinte minden bringa bent volt :).

A futáshoz előtt ha jól emlékszem 3 embert előztem vissza bringán, egyet a depó előtt nem sokkal. A futás árnyék nélküli részben salakos utcákban zajlott, két kört kellett menni. Itt sem tudtam, hogy ki van közvetlen előttem és ki az aki már a második körén van, így csak a második körben tudtam meg, hogy aki előttem van, az még versenyben van. A futáson még 4 embert befogtam, jól éreztem magam, megdögleni már nem akartam a koradélutáni iszonyat melegben, könnyedén, összeszedetten futottam, és végül a 22-ből a 15. lettem.

Az eredményeket böngészve látom, hogy akit elkezdtem bringán utolérni, az 6. lett, korosztályos dobogós. Ez simán meglehetett volna, az időeredményét is figyelembe véve, ha persze nincs a defekt. Viszont nincs ha…Ez most így sikerült, mindig féltem attól, hogy egyszer defektem lesz versenyen, hát most megkaptam sőt, a héten az volt a harmadik. Remélem, hogy most egy ideig elkerülnek majd az ilyen események és a technika ördöge hagyni fog versenyezni is :).

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .