Négy Évszak Maraton – III. nyár

A tavaszi futam után úgy voltam vele, hogy jó lenne gyorsító edzéseket is végezni ahhoz, hogy 1. gyorsabban fussam a távot és ne szenvedjek annyira, 2. a gyorsabb futással előrébb is végezhetek az eddigi két 9. helytől.

Mindenképpen el akartam kerülni, hogy olyan kedvtelenül álljak rajthoz, mint múltkor, bár volt bennem némi félsz, mert éppen életem első 100 km-es hetének vége felé voltam és előttem volt még egy vasárnapi 30 km. Most is egyedül mentem, megint a 7-esen, de közben azon gondolkodtam, hogy a futás pont az M6-os egyik leágazásáig megy ki, azaz onnan is lehetne jönni (ma megnéztem térképen és sokkal rövidebb, így valószínűleg gyorsabb is az M6-oson keresztül).

Őket sikerült megelőzni, de itt annyi volt a lemaradásom, hogy még a csaj (a háttérben) sem érte utol őket
Őket sikerült megelőzni, de itt annyi volt a lemaradásom, hogy még a csaj (a háttérben) sem érte utol őket

A gyors regisztráció után melegítettem, majd beálltam megint a rajtvonal jobb szélére. Odajött mellém Szekeres Ferenc és üdvözölt, majd kezet fogtunk és beállt a már-már számára is szokásos rajtpozícióba. Nagy megtiszteltetés volt, mert úgy üdvözölt, mintha évek óta ismernénk egymást.

A rajt után a többiekkel ellentétben én megint nem lőttem ki, elindultam egy számomra kellemes tempóban, legalábbis így tűnt, de eléggé meglepődtem, mikor láttam az első km idejét: 4’00. Most csak 6-an álltak elém, akik kicsit távolodtak is, én meg lassultam minimálisan. 2-3 km között utolért egy csaj, aki elment mellettem pár lépésnyire én meg felvettem a tempóját, ami nem volt mégsem túl erős. A fordítóig mentünk együtt, ott fogta, és rákapcsolt. Úgy elhúzott, hogy csak néztem, nekem sem kedvem, sem erőm nem volt utána menni, tartottam magam a tervemhez. Én is elkezdtem fokozni a tempót, felváltva futottam 4’06 és 4’07-es kilométereket és fokozatosan közelítettem meg az előttem lévőket. A csaj pikk-pakk utolérte az előttünk futót (aki szakadt le a bolytól, de még visszafutott a csaj mögött az előtte levőre, de ott újra leszakadt) és brutál gyorsan felért az élbolyra. Közben én is utolértem az első előttem futót és még mielőtt megelőztem azon gondolkodtam, hogyan tudnám elkerülni, hogy velem is jöjjön egy ideig.

Újra kategória második, de nem vártam meg az eredményhirdetést
Újra kategória második, de nem vártam meg az eredményhirdetést

Mire eldöntöttem volna mellé értem és simán elhagytam. A másik srác kicsit távolinak tűnt, de ahogy közeledett az enyhe emelkedő, úgy tűnt, hogy azért lassul ő is. 9 km után értem utol az emelkedőn, láttam, hogy zenét hallgat, gondoltam akkor nem fogja hallani, ha mögötte megyek, de nem akartam beállni mögé, eldöntöttem, hogy azonnal elmegyek mellette a meglepetés erejével. Akkor már eléggé nyújtottam a lépteimet, tartottam tőle, hogy visszahajráz, de fokoztam a tempót és így leszakadt ő is. Közben a csajjal történhetett valami, mert visszaesett (amikor felért a vezető csajra, ott ő sikeresen visszaverte a támadást) és már belátható távolságban volt ő, meg egy fiatal srác is, aki szintén hajrázni kezdett és vissza is előzte a csajt úgy 500 méterrel a cél előtt. Az emelkedő tetején már én is annyira közel értem a csajhoz, hogy megelőzhető lett, de nem tudtam mit csináljak. Bár gondolkodni az oxigénhiány miatt nem nagyon tudtam, ösztönösen cselekedtem és az utolsó 100 méteren kb. sprintre váltottam és lehajráztam, visszaelőztem. Nem érdekelt, hogy csaj, nem voltam lovagias, nem engedtem magam elé. Ezt azon nyomban nem bántam, amikor a gratulációmhoz annyit fűzött, hogy „te mögöttem értél be, ugye?” mindezt fa arccal, közönnyel…

A 10. kilométerem 4’01-es lett, az utolsó 600 méter pedig egészen brutális 3’43-as átlagra jött ki. Összesítésben az 5. lettem, kategóriámban pedig újra dobogós, második. Annak ellenére, hogy a végén elég jót hajráztam, nem csinált ki a verseny, sokkal jobban éltem meg ezt a futást, mint az első kettőt. A maraton miatti résztávos edzéseknek lehet mutatkozik némi jele, biztosan nem az új cipő miatt voltam most gyorsabb és erősebb :).

A befutónál a kerámia érem mellé most egy ilyen DM-es telefontartót is kaptunk, amit másnap a 30 km-es futáson fel is avattam, a wc papírt és a sót oda tettem, nagyon praktikus, pénzt, bankkártyát és belépőt is simán tudok majd cipelni benne melóba futva.

praktikus, hasznos és könnyű
praktikus, hasznos és könnyű

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .