snatch úszás, biciklizés, futás — sportos blog
Nemrég, mikor néztem, hogy milyen versenyek lesznek még az évben, amiken indulni fogok, azzal szembesültem, hogy idénre nem terveztem be egyetlen félmaratoni futóversenyt sem (nem mintha bántam volna). A BSI-s novemberi Balaton Félmaraton lett volna az egyetlen, de év közben szépen lebeszéltem magam arról is.
Aztán az érdi BSI futónagyköveti csoportban ajánlotta a futónagykövet a többieknek ezt a versenyt, megnéztem a kiírást én is és mivel még az utolsó héten sem volt húzós a nevezési díj (4000 ft), ezért beneveztem (ráadásul otthon rögtön el tudtam „adni” azzal, hogy a feleségem cége is a szponzorok között van :)). A másik ok az volt, hogy helyileg nagyon közel van és jó időpontban, mert pont egy 22 km-es futás lett volna a hétvégi terv. Így most csak 21 lett, de tempósan.
A versenyre nem volt különösebb tervem, csak a szokásos: nem erősen kezdeni, hogy maradjon erő a végére, célidőben pedig nem is gondolkodtam. A táv 3×7 km-es körökre volt osztva Budaörsön belül és annak ellenére, hogy 2 hónapja ott dolgozom, nem ismerem a várost, így a pályát sem. Egy dolgot viszont sejtettem, hogy lesz benne szint, hiszen Budaörsön és egyébként itt a környező városokban elég nehéz olyan futóversenyt szervezni, ami ne tartalmazna komolyabb dombokat.
Ahhoz képest, hogy első szervezés volt, a szervezőknek sikerült maguk mellé állítaniuk pár híresebb sportolót is, mint Kropkó Pétert (ő indította a versenyt), Kovács Istvánt (ő futott) és Székely Bulcsút (ő futott volna, de nincs hivatalos mért ideje). Mivel a verseny pénzdíjas volt, így jó pár atléta képviseltette magát. Számos ELTE-BEAC-ost láttam (őket arcról ismerem még a Bogdánfy úti sportpályáról), de volt nemzetközileg is elismert futó is.
A rajt után mindenki kilőtt, úgy látszik ez egyfajta futóbetegség, amikor rajt után 1-2 km-en keresztül a futó a tempójánál jóval erősebb iramban kezd, aztán szépen lassan kipukkad. Most is ez történt, iszonyat sokan előztek meg annak ellenére, hogy 4’10-es első km-t futottam. Aztán meglepően hamar eljött az a pillanat, amikor kezdtem azokat az előttem futókat beérni és leelőzni, akik túl gyorsan kezdtek. A durva az, hogy őket már az első enyhe emelkedő kicsinálta, már ott látványosan belassultak. Az első kör végére szépen fel is lazult a mezőny azon része, ahol én is futottam.
Az első kör után előzött meg két srác, akik együtt és egyenletes tempóban futottak, mint valami iramfutók (utólag néztem, 1:29:17-et mentek, valószínűleg az 1:30 volt a tervük), rajtuk kívül és az első párszáz métertől eltekintve (igaz azok közül szinte mindenkit vissza is előztem) senki nem előzött már meg.
A második kör kb. eseménytelenül telt, annyi apróság volt, hogy az egyik fordító előtti frissítőnél iso-t akartam inni, de csak víz volt kitöltve, de ígérték, hogy fordulás utánra már lesz, erre ott álltak egy teli flakon iso-val, hát azt nem vettem el :). A második kör közepétől a harmadik kör közepéig éreztem azt, hogy kicsit lassulok, nagyon monoton lett az egész futás, ezért azt a célt tűztem ki, hogy megpróbálok újra felpörögni és az utolsó nagy emelkedőtől kezdve megnyomni a végét (utolsó 2 km). Közben egy srác kezdett utolérni és éppen az emelkedők előtt jött rám annyira, hogy ott lihegett a nyakamban. Nem éreztem túl erősnek, sejtettem, hogy a felzárkózás jócskán kivett azért belőle, amit az első emelkedő be is bizonyított, mert mikor éppen beért és mellém futott, én a tempómat tartva szépen visszavertem a támadását. Jött egy körforgalom az utolsó, erős emelkedő előtt, ott még beállt mögém, én pedig pont ott gyorsítottam. Felérve a tetejére már leszakadt egy picit, aztán frissített is a fordító után, ezzel pedig végleg elszállt az esélye, hogy beérjen és megelőzzön annak ellenére, hogy lefelé a térdem miatt nem mertem trappolni.
Végül 1:31:13-al értem célba a 30. helyen, férfiak között 26. lettem. Kicsit lenyújtottam, aztán gyorsan hazamentem kajálni és pihenni, mert hétfőn már újra futás következett.
Azóta a térdemet kicsit érzem, az óvatosságom ellenére talán mégsem tett neki túl jót a tempós lefelé futás dombról, de remélem, hogy hamar elmúlik.
A versennyel teljesen elégedett vagyok, a rajtcsomag tartalmazott egy Powarade energiaitalt, egy tubusnyi lóbalzsam krémet (amit ki is fogok próbálni a térdemre) és egy technikai pólót. Talán a célban lehetett volna még valami befutó csomag, valami víz, vagy gyümölcs, és mondjuk egy érem még profibbá tette volna a szervezést, de így is nagyon jól sikerült verseny volt.
