I. Volkswagen Budaörs Félmaraton

Nemrég, mikor néztem, hogy milyen versenyek lesznek még az évben, amiken indulni fogok, azzal szembesültem, hogy idénre nem terveztem be egyetlen félmaratoni futóversenyt sem (nem mintha bántam volna). A BSI-s novemberi Balaton Félmaraton lett volna az egyetlen, de év közben szépen lebeszéltem magam arról is.

Aztán az érdi BSI futónagyköveti csoportban ajánlotta a futónagykövet a többieknek ezt a versenyt, megnéztem a kiírást én is és mivel még az utolsó héten sem volt húzós a nevezési díj (4000 ft), ezért beneveztem (ráadásul otthon rögtön el tudtam „adni” azzal, hogy a feleségem cége is a szponzorok között van :)). A másik ok az volt, hogy helyileg nagyon közel van és jó időpontban, mert pont egy 22 km-es futás lett volna a hétvégi terv. Így most csak 21 lett, de tempósan.
A versenyre nem volt különösebb tervem, csak a szokásos: nem erősen kezdeni, hogy maradjon erő a végére, célidőben pedig nem is gondolkodtam. A táv 3×7 km-es körökre volt osztva Budaörsön belül és annak ellenére, hogy 2 hónapja ott dolgozom, nem ismerem a várost, így a pályát sem. Egy dolgot viszont sejtettem, hogy lesz benne szint, hiszen Budaörsön és egyébként itt a környező városokban elég nehéz olyan futóversenyt szervezni, ami ne tartalmazna komolyabb dombokat.

I. Volkswagen Budaörs Félmaraton rajtja
I. Volkswagen Budaörs Félmaraton rajtja

Ahhoz képest, hogy első szervezés volt, a szervezőknek sikerült maguk mellé állítaniuk pár híresebb sportolót is, mint Kropkó Pétert (ő indította a versenyt), Kovács Istvánt (ő futott) és Székely Bulcsút (ő futott volna, de nincs hivatalos mért ideje). Mivel a verseny pénzdíjas volt, így jó pár atléta képviseltette magát. Számos ELTE-BEAC-ost láttam (őket arcról ismerem még a Bogdánfy úti sportpályáról), de volt nemzetközileg is elismert futó is.

A rajt után mindenki kilőtt, úgy látszik ez egyfajta futóbetegség, amikor rajt után 1-2 km-en keresztül a futó a tempójánál jóval erősebb iramban kezd, aztán szépen lassan kipukkad. Most is ez történt, iszonyat sokan előztek meg annak ellenére, hogy 4’10-es első km-t futottam. Aztán meglepően hamar eljött az a pillanat, amikor kezdtem azokat az előttem futókat beérni és leelőzni, akik túl gyorsan kezdtek. A durva az, hogy őket már az első enyhe emelkedő kicsinálta, már ott látványosan belassultak. Az első kör végére szépen fel is lazult a mezőny azon része, ahol én is futottam.

Ők ketten a háttérben előztek meg, szépen, egyenletes tempóban 1:30-on belül futottak végül
Ők ketten a háttérben előztek meg

Az első kör után előzött meg két srác, akik együtt és egyenletes tempóban futottak, mint valami iramfutók (utólag néztem, 1:29:17-et mentek, valószínűleg az 1:30 volt a tervük), rajtuk kívül és az első párszáz métertől eltekintve (igaz azok közül szinte mindenkit vissza is előztem) senki nem előzött már meg.
A második kör kb. eseménytelenül telt, annyi apróság volt, hogy az egyik fordító előtti frissítőnél iso-t akartam inni, de csak víz volt kitöltve, de ígérték, hogy fordulás utánra már lesz, erre ott álltak egy teli flakon iso-val, hát azt nem vettem el :). A második kör közepétől a harmadik kör közepéig éreztem azt, hogy kicsit lassulok, nagyon monoton lett az egész futás, ezért azt a célt tűztem ki, hogy megpróbálok újra felpörögni és az utolsó nagy emelkedőtől kezdve megnyomni a végét (utolsó 2 km). Közben egy srác kezdett utolérni és éppen az emelkedők előtt jött rám annyira, hogy ott lihegett a nyakamban. Nem éreztem túl erősnek, sejtettem, hogy a felzárkózás jócskán kivett azért belőle, amit az első emelkedő be is bizonyított, mert mikor éppen beért és mellém futott, én a tempómat tartva szépen visszavertem a támadását. Jött egy körforgalom az utolsó, erős emelkedő előtt, ott még beállt mögém, én pedig pont ott gyorsítottam. Felérve a tetejére már leszakadt egy picit, aztán frissített is a fordító után, ezzel pedig végleg elszállt az esélye, hogy beérjen és megelőzzön annak ellenére, hogy lefelé a térdem miatt nem mertem trappolni.

Végül 1:31:13-al értem célba a 30. helyen, férfiak között 26. lettem. Kicsit lenyújtottam, aztán gyorsan hazamentem kajálni és pihenni, mert hétfőn már újra futás következett.
Azóta a térdemet kicsit érzem, az óvatosságom ellenére talán mégsem tett neki túl jót a tempós lefelé futás dombról, de remélem, hogy hamar elmúlik.
A versennyel teljesen elégedett vagyok, a rajtcsomag tartalmazott egy Powarade energiaitalt, egy tubusnyi lóbalzsam krémet (amit ki is fogok próbálni a térdemre) és egy technikai pólót. Talán a célban lehetett volna még valami befutó csomag, valami víz, vagy gyümölcs, és mondjuk egy érem még profibbá tette volna a szervezést, de így is nagyon jól sikerült verseny volt.

befutó
befutó

5 hozzászólás

  1. Laza kis 1:31, és 30. hely, elég erős mezőny volt tényleg. 🙂

  2. Várjál, de hányadik kilóméternél indítottak el a szervezők az órát? 😀

    Gratula mégeccer! 🙂

  3. Itt is gratulálok! Hogy én ezeket a versenyeket miért nem veszem észre?! Persze nálunk is hírdetnek csomó mindent a futónagykövetek, csak valahogy nem sokra megyek el 🙁

  4. “Talán a célban lehetett volna még valami befutó csomag, valami víz, vagy gyümölcs, és mondjuk egy érem még profibbá tette volna a szervezést.”
    Hát nem tudom, de a célvonal után elhelyezett asztalokon dögivel álltak a Powerade-es (nem energiaital, “csak” sportital!) és vizespalackok… 🙂 És ugye tegyük hozz. hogy Ron Hill technikai pólót adtak, nem pedig a (más versenyeken) szokásos kínait, miközben – ahogy írtad is – a nevezési díj töredéke volt a szokásos városi félmaraton-áraknak. (Jó, ezt nyilván a tőkeerős főszponzornak köszönhetjük.) Az érem nekem speciel nem hiányzik, különösen egy ilyen versenynél, ahol névreszóló rajtszámot kaptunk 🙂

    • Akkor az én figyelmemet kerülte el a svédasztal, de amint befutottam a célba, kicsit még tovább kocogtam az uszoda előttig, és ott már nem volt semmi, így beültem a kocsiba és húztam haza.
      A névre szóló rajtszámra nem emlékszem, azt már kidobtam, de nem tűnt fel, hogy az lett volna, ha csak nem arra gondolsz, hogy rá lehetett íratni a nevemet, mert azt máshol is megtehetem.
      De mondom, nagyon tuti verseny volt, egy dolog tart vissza az ideitől, a térdem.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..