29. SPAR Budapest Maraton®

Végre túl vagyok rajta. Azért végre, mert az utolsó 1-2 hétben nagyon vártam már a szombat délutánt, szerettem volna letudni az év legnehezebb versenyét. 42 km, kimondani olyan könnyű, lefutni már nem annyira. Ekkora távra már fel kell becsülettel készülni, ha az ember nem akar az alul edzettségből fakadóan fejre állni. De persze sok edzés ellenére is meg lehet borulni.

ELŐZMÉNYEK

Legalább a tisztességes felkészülést szem előtt tartva erre a versenyre megpróbáltam kicsit többet és tudatosabban edzeni, és ahogy nekifogtam júniusban az edzésterv összeállításának, azt vettem észre, hogy (hozzám képest) elég sok km lefutását terveztem be október 11-ig. Nem volt nagy tudatosság a tervezésben, viszont pár dolgot megpróbáltam szem előtt tartani:

  1. a heti 2x munkába futással km gyűjtés (összesen 49,2 km)
  2. legalább 1 gyorsító edzés/hét (résztáv, fartlek)
  3. 3+1 hetes ciklusok, folyamatosan emelkedő, utolsó pihenő
  4. legalább háromszor 30+ km a hosszú futáson
  5. legyen 100 km fölötti hetem

Ezeket szinte maradéktalanul be is tudtam tartani, néha a napokra tervezett futásokkal kellett variálnom elfoglaltság miatt és egyszer az özönvíz szerű eső miatt kimaradt egy pénteki melóba futás, de amit elterveztem, azt megcsináltam. Voltak résztávos és fartlekes „edzéseim”, a ciklikusság is összejött, volt 4 30 és afölötti futásom és 2 100 fölötti hetem (3 lett volna, ha nincs az a szakadó eső, azt a 24,6 km-t nem tudtam pótolni). Emellett rendszeresen bicikliztem munkába és párszor voltam úszni is. Egy valami hátráltatott a vége felé, hogy egyre jobban felerősödött a jobb talpamban a fájdalom, amit a tavaszi cipőcsere után kezdtem el érezni. Azóta google segítségével azonosítottam a problémát, egy újabb tipikus futó sérülés, a talpi ín gyulladt be. Elképzelésem nem volt, hogy van ilyen sérülés, de utána olvasva elég sokan szenvednek miatta. Hurrá, most már én is! 🙂

Maratoni edzésterv. A pirosak kimaradtak szakadó eső és kisebb betegség miatt
Maratoni edzésterv. A pirosak kimaradtak szakadó eső és kisebb betegség miatt

A verseny előtti napokban emiatt ráfeküdtem a talpam rehabilitációjára, hideg vizes palackot gurgattam a talpam alatt, kentem diclofenac krémmel és nem futottam (kivéve szerdán egy laza 10-est).

A VERSENY

A versenyen most először terveztem, hogy viszek magammal 3 db gélt és így nem csak a frissítő állomásokra hagyatkozom, viszont sem só, sem magnézium nem volt nálam, amit később megbántam. Beállva a 2-es rajtzónába azt vettem észre, hogy nagyon sok körülöttem a 3-as, most vagy én álltam rossz helyre, vagy a 3-asok voltak pofátlanok bátrak.

A rajt. Még a Blikkben is benne voltam!
A rajt. Még a Blikkben is benne voltam!

A gps-t nem indítottam el, csak sima stoppert és km-enként akartam részidőt nézni. Sajnos nem tudok már semmit visszanézni, mert töröltem befutás után a „workout”-ot, mivel 12 km-nél egy hülye futó hirtelen megállt előttem és telefonálni kezdett, én meg nem tudtam teljesen kikerülni és a kézfejem beleütődött a testébe megnyomva az egyik gombot és leállt a mérés. Hirtelen azt sem tudtam mi történt, nyomkodtam a gombokat megzavarodva, a vége az lett, hogy kb. 1 perc kiesés után folytattam a mérést, de innentől nem érdekelt annyira, aztán 25 fölött volt, hogy 3 km-en keresztül nem nyomtam részidőt, majd a 40-es tábla is kimaradt…:).

A maraton fele az órás mizérián kívül nagyjából eseménytelenül telt, viszont 21 körül kicsit elkezdett szúrni az oldalam, nem nagyon tudtam az okát, mert azért nagyon gyorsan nem futottam, de 1-2 km után elmúlt. 25 km után jött a pesti alsó rakpart, ettől tartottam előzetesen, de nem volt vészes, viszont elkezdtem érezni a bal combomat. Olyan érzés volt minden egyes ráérkezéskor, mintha beleszúrnának valamit. Eléggé beparáztam, hogy mi lesz, ha begörcsölök, mert erre nem volt forgatókönyvem. De közben haladtam és 29 környékén egy fiatal srác elkezdett velem az ironman-ről beszélgetni (most először vettem fel a 2012-es extrememan-es felsőt, összesen 8 “hajrá ironman!” biztatást kaptam :)). Sok kedvem ekkor már nem volt dumálni, de azért elmondtam pár dolgot Nagyatádról, a versenyről stb és legalább telt az idő (és így el is felejtettem pár km-t jelző táblánál részidőt mérni). Igazából a margitszigeti frissítőt vártam, ahol volt magnézium. A srác elmondása szerint futott már 3:07-es maratont, de most nem ment neki túl jól, bár mondtam, ha gyorsabban futna, menjen csak, én ennél gyorsabb nem leszek már. Ehhez képest én hagytam el 33-34 között. A margitszigeti frissítő után mellém futott egy volt kollégám, aki most 30 km-t futott, tavaly még váltóban futotta az első 12 km-t és azt is együtt futottuk teljesen véletlenül. Vele is beszélgettem, de már csak nagyon keveset és neki is felajánlottam a gyorsabb haladás lehetőségét, mert folyton az óráját nézte, de maradt velem. Aztán 36 után ő is leszakadt, ezek szerint nem voltam még mindig nagyon lassú. A combjaim nagyon kezdtek beállni a két pohár magnézium ellenére is, azok már sokat nem tudom tudtak-e segíteni, de haladtam és itt már nagyon látványosan lehetett előzni.

A Nyugati téri felüljáró
A Nyugati téri felüljáró

A Nyugati téri felüljáró nem viselt meg, inkább utána a Lehel út, mert már nagyon vártam a végét és nagyon meleg volt. A frissítőkön itt már vizet és kólát ittam, de azt is futtában, hogy ne kelljen megállni. A 40. km kimaradt, nem vettem észre és befelé futva a Városligetbe attól paráztam, hogy még csak most jön majd, de meglátva a 41-et megnyugodtam. A 41-esnél lévő frissítő előtt nem tudtam eldönteni, hogy vegyek-e el valami cuccot, vagy sem, mert a kóla jól esett volna, de arra az 1 km-re feleslegesnek ítéltem és mivel tavaly sem álltam meg, így most sem. Viszont tavalyhoz képest most megpróbáltam kicsit gyorsítani. Nem volt célom a sprint az utolsó 100-on, de mondom még előzök pár embert és lendületesen futok be a célba…viszont a jobb combom hátul úgy berántotta a féket, hogy röhejesre változott a mozgásom. A cél után is begörcsölt, oda is jött hozzám egy doki, hogy minden rendben van-e, de megnyugtattam, hogy igen, csak kis görcs.

ppic_29_SPAR_maraton_42km_egyeni_befuto_0749

Végül 3:23:27 alatt értem be és tavaly sokkal jobban kikészültem, elfáradtam, most nem, egyedül a combjaimmal volt gondom, de ezt szerintem elkerülhettem volna magnézium és só pótlásával. Nyújtani nem nagyon tudtam, mert a hajlítástól görcsölt a lábam, de azért valamit megpróbáltam csinálni. Délután otthon még elmentem a családdal egy jó órás sétára, este pedig bekentem a combjaim valami gyógynövényes cuccal, így másnapra nem volt különösebb fájdalmam.

Hétfőn már bringával mentem melózni, ami jót is tett a regenerációnak, viszont futni még nem voltam, mert most elsődleges, hogy a talpam rendbe jöjjön.

2 hozzászólás

  1. Mintha nem is 30 fok lett volna. 🙂 Grat itt is.

  2. Jó volt olvasni, nosztalgiázni! Gratulálok! Már-már el is felejtettem milyen meleg volt, de az írás hamar eszembe juttatta és ültömben is szinte izzadni kezdtem 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..