Négy Évszak Maraton – IV. ősz

Nem mondom, hogy izgatottan vártam ezt a versenyt, viszont mindenképpen ott akartam lenni, ha már az első hármon végig szenvedtem magam, legyen meg a negyedik is. Az októberi maraton óta nagyon keveset futottam, elsősorban a talpam kímélése érdekében, ami kezd is kicsit jobb állapotba kerülni, viszont emiatt kizárt volt a bombaforma, de ez nem zavart. Szerettem volna egy lendületeset futni még utoljára ebben az évben, amihez az időjárás is adott volt és aztán kiderül, hogy ez mire elég.

Három verseny kellett ahhoz, hogy rájöjjek, sokkal egyszerűbb és gyorsabb lejutni Pusztaszabolcsra az M6-os autópályán, mint a 7-esen bohóckodva. Ez így is volt, kb. 25 perc kellett háztól házig, ami azért nem mindegy.

Időben leértünk (most először elkísért a család is), gyorsan neveztem és elkezdtem melegíteni. Otthon elég sokáig gondolkodtam, hogy miben fussak majd a szoba melegében a rövidnadrág-rövid felső mellett döntöttem. Ezt a pusztaszabolcsi focipályán kicsit megbántam, mert az erős szél miatt hűvösnek tűnt az idő. Nem is vettem le az utolsó pillanatig a pulcsimat, abban melegítettem. Aztán végül tökéletes döntésnek bizonyult az öltözet, mert egyáltalán nem fáztam, jó volt novemberben rövidben futni.

Jött a rajt előtti szokásos ceremónia, a szervezői beszéd, ahol bemutatták a mostani sztárvendéget, aki nem volt más, mint Bogár János. Nem akarom bemutatni kiről van szó, ha valaki nem ismeri, google hamar kidobja a tutit :). Annyit közölt a szpíker előre, hogy hiába ultrafutó, cserébe nagyon gyors is, ezért csak a hátát fogjuk látni. A rajthoz felsorakoztak már a futók, de még csak így ímmel-ámmal, mert volt még 5 perc a rajtig, a szervező elmondta a beszédét (amit sosem lehet érteni, csak ha elől áll az ember, mert félig beszél csak a mikrofonba :)), majd átvette a szót a polgármester, aki nem szarozott, a közepébe vágva ennyit mondott: „és ezek után nekem nincs más dolgom, mint hogy ellőjem a rajtot…durrr”. Mindenki megzavarodva azt sem tudta hirtelen, hogy mihez kezdjen, az elől álló 3 fiatal azonnal futni kezdett, de többen csak értetlenül álltak. Egy pillanatra én is elbizonytalanodtam, de látva a fiatalokat én is futni kezdtem, igaz zavaromban elsőre rossz gombot nyomogattam az órámon. Még hallottam olyat is, hogy „de még 10 óra sincs”…:).

nem sokkal a rajt után az 5. helyen
nem sokkal a rajt után az 5. helyen

A zavaros rajtnak köszönhetően a 4. helyen kezdtem futni, de hamar megelőzött a sztárvendég, aki aztán a többieket is lenyomta és maradt neki a rendőrautó :). Éreztem, hogy gyors az első kilométer, amit az órám igazolt (3’52”), ezért kicsit lassítottam. Mögém is ért 1,5 km után és meg is előzött az előző versenyek női győztese, de miután leelőzött szerencsére nem futott olyan tempóban, hogy ne tudtam volna ott maradni mögötte. Erős szembeszél volt végig kifelé, de nem szélárnyékoztam, igaz a magasságbeli különbség miatt ez lehetetlen is lett volna, futottam tisztes távolságban a lány mögött. A távolság hol nőtt egy picit, hol csökkent, nem tudtam meddig tudom tartani vele a tempót, de próbáltam minél tovább. A fordító után aztán kicsit rákapcsolt, el is húzott valamennyire, de még pont azon a határon belül, ahol úgy voltam vele, érdemes felzárkóznom rá (ha tudok persze), ha később akarok még valamit. Ez a valami a megelőzése lett volna, erre a versenyre ez a verseny maradt a versenyen belül. Eddig mindig volt valami, most nem volt sok előzés, sőt semennyi, maradt ez az egy lehetőség.

az emelkedő előtt, már az előzésen járt az agyam
az emelkedő előtt, már az előzésen járt az agyam

Fel is zárkóztam rá és 2-3 lépéssel mögötte voltam, nem akartam totál zavaróan a nyakában lihegni, bár tuti, hogy így is tudott rólam. Emiatt párszor meg is rántott, de lehet csak én éreztem így, de mintha lett volna pár beindulása, amit ha nem reagálok le, akkor megnőtt volna a távolság köztünk. Aztán az emelkedőhöz érve elkezdtem gondolkodni, hogy ha előzni próbálok, azt hol lenne érdemes megtenni. Vártam, csak vártam, tudtam, hogy jó futó (élete első maratonján 3’12”-t futott és nem hiába nyerte eddig fölényesen a nők versenyét), őt nem lesz egyszerű megelőzni. De nyúlbéla sem akartam lenni, úgy voltam vele, ha most egy nővel kell versenyezzek, az sem szégyen, mert ő a nők között kimondottan jó, én meg átlagos vagyok a férfiak között :).

Barna várt a befutónál
Barna várt a befutónál

Eljött a 9. km, még kicsivel több, mint másfél a végéig, még kivártam, aztán megláttam a Pusztaszabolcs táblát és eldöntöttem, ott megelőzöm, ami utána van párszáz méter, azt csak kibírom és nem fog tudni visszaelőzni. És míg ezen gondolkodtam, a lábaim már cselekedtek és még a tábla előtt kielőztem. Valamit mondott nekem, nem emlékszem már mit, én meg szedtem a lábaim, ahogy tudtam. Ziháltam, a tüdőm majd kiköptem, szinte sprinteltem és a célban ott integetett a család, így egy pillanatra sem engedtem ki. Végül azon a párszáz méteren elég sokat adtam a lánynak és így 5. lettem. Ja, Bogár Jani már levezetésként futott vissza, mikor mi éppen meccseltünk, vagyis még meg sem előztem akkor…durvát futott, tényleg rohadt gyors. Ja, és de jó, hogy meghívták, így ő lett a kategória első, nem én :). Mondjuk megtiszteltetés mögötte másodiknak lenni, de a közös fotó elmaradt, mert megint nem vártam meg az eredményhirdetést.

Bogár János mellett állhattam volna
Bogár János mellett állhattam volna

Összefoglalva a 4 versenyt, sokat adott ez a sorozat, ez a 4 futam volt az, ahol tényleg tudtam versenyezni, nem pedig egynek lenni a több százas, ezres tömegben és mindezt úgy, hogy egyiknél sem az időeredmény volt a lényeg.

Hogy mi lesz jövőre? Nem tudom, ha tudok, szerintem indulni fogok majd mindig, hiszen ilyen közel, ilyen olcsó verseny nem sok van, ráadásul itt megvívhatom a saját csatáimat is :).

Egy hozzászólás

  1. A hűlt helyed a dobogón lassan a védjegyeddé válik. Gratula!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..