Őrségi határfutás

A 80-as évek közepétől egészen a 90-es évek elejéig a gyermek- és kamaszkorom nyarainak nagy részét szinte mindig apai nagymamámnál Kercaszomoron töltöttem. Ez egy kis zsákfalu (volt) az Őrségben, közvetlenül a szlovén (régen ugye Jugoszlávia) határ mentén.

Utoljára talán 2006-ban voltam a mamámnál 1 napra szüretelni, ezután a mamám az egészségi állapota miatt Vasvárra került otthonba, így amikor 2009 nyarán a feleségemmel Őriszentpéteren nyaraltunk és átvittem a faluba, akkor már csak az üres házat tudtam neki megmutatni. Tehát az elmúlt mondjuk 10 évben mindössze 2x 1 napot voltam Kercaszomoron, viszont sajnos a sors úgy hozta, hogy most január 21-én este újra lementem, mert 22-én volt a temetés…

Szomorú esemény miatt mentem, de szerettem volna kicsit körülnézni a faluban és a környéken, ahová annyi szép emlék köt, ezért eldöntöttem, hogy viszem magammal a futócuccomat és csütörtök reggel futok egyet.

Régen a falu végén lezárt határ volt (a falu közepén pedig határőrségi laktanya, ahol rendszeresen igazoltattak hazafelé minket, hogy hová megyünk), ott átjárni talán a 80-as évek vége felé néha ünnepekkor lehetett a falubelieknek, de határátkelésre mindig Bajánsenyét kellett használni. Pedig a falu végét követő 500 méteren belül már Domonkosfa (Domajsevci) következik. Azért érdekes a határ, mert a mamám két testvére is a volt Jugoszlávia területére szorult Trianonnak „köszönhetően”, így annak ellenére, hogy egyikük a szomszédos faluban lakott (a másik sem sokkal messzebb, Muraszombaton (Murska Sobota)), szinte alig találkoztak.

De hát emiatt is volt zsákfalu, mert ott átmenni nem lehetett, viszont most már szabad az átjárás, ezért arra indultam én is futni. A célom pedig Szerdahely (Sredisce) volt, ahol nagybátyám, azaz a mamám öccse élt és ahol 1989 nyarán 3 nagyon szuper hetet töltöttem a húgommal.

Kercaszomor az Őrségi Nemzeti Park területén fekszik, tele számos műemlékkel, csodálatos természeti adottságokkal, amiket gyerekként nem nagyon fogtam fel. Én csak gombásztam hajnaltól kora délutánig, rohangáltam a mezőkön, lejártam a patakra rákászni, pecázni. Most már viszont tudom például, hogy a mamától 500 méterre levő harangláb milyen ritkaságnak számít, vagy, hogy a mama háza mögötti erdőrészben található Pusztatemető „rejti” a Szent Vencel templom romjait és hogy Kercaszomor (anno Kerca és Szomoróc külön falvak voltak) a lakosai hősiességének köszönhetően ma már a „Legbátrabb falu” címet viseli.

A híres harangláb
A híres harangláb

Korán reggel indultam, sajnos eléggé ködös volt az idő, ezért jókedvre derítő, napsugaras fényképekre nem számítottam, de az emlékek felidézéséhez megfelelt ez az időjárás is. A Kercaszomor vége táblát elhagyva nem sokkal van a falu temetője (Szomoróci sökfás temető), ahol az 1890-es évek végén ültetett hársfák találhatóak. Ez után jött a határ, amiről Magyarország felől érkezve nem lehetne észrevenni, hogy határ, bezzeg régen megvolt még a 3 méter széles, homokkal terített (amiben aztán minden lábnyom látszódott), szépen elgereblyézett határsáv is.

 

Semmi nyoma, hogy Szlovénia következik, egyedül a más színű aszfalt
Semmi nyoma, hogy Szlovénia következik, egyedül a más színű aszfalt
a másik oldalról legalább valami jele van, hogy határ
A másik oldalról legalább valami jele van, hogy határ
Ott balra húzódott a homokos határsáv
Ott balra húzódott a homokos határsáv

Átérve Szlovéniába az első faluban nem sok emberrel találkoztam, sajnos ezek a kis települések eléggé szellemfalvaknak tűnnek mostanság. Domonkosfán emlékezetből elfordultam balra az egyik kereszteződésben, pedig nem jelezte tábla Szerdahelyet. Emlékeztem arra is, hogy Szerdahely előtt mintha lett volna pár emelkedő, ahol anno a kombi Dáciánk nem tudott felmenni, mert a 90-es évek elején náluk még nem volt mindenhol aszfaltozott az út, a murván meg elkapart szegény jószág és el is törött a féltengelye :). Meg is jött az emelkedő, pedig nem akartam dombos edzést, de nem tudtam elkerülni. Itt már találkoztam egy emberrel, akinek szemrebbenés nélkül magyarul köszöntem, hasonló volt a válasz is. Aztán elértem Szerdahelyet, ahol eszembe jutott az a 3 hét.

A tábla picit előrébb, mint a lakott terület
A tábla picit előrébb, mint a lakott terület

 

Dobrodosli :)
Dobrodosli 🙂

A falu nem sokat változott, egy-két házat felújítottak, egy-kettő pedig még rozzantabb lett. Nagybátyám házáig futottam, ott megálltam, csináltam pár fényképet, onnan még tovább a 200 méterre levő Tűzoltó Otthonig – ahol órák hosszát ping pongoztam a helyi fiatalokkal – és visszaindultam. Az egyik házból kifutott utánam egy nagyobb kutya, de a gazdája utána jött és visszahívta. Mondta, hogy azért jött utánam a kutya, mert azt hitte, hogy a fia, aki szintén szokott „szaladni” (nem futni, szaladni :)). Aztán váltottunk pár szót, kérdezte honnan jöttem, végül kiderült, ők is jönnek a temetésre, így ott is találkoztunk később.

Nagybátyám háza, itt nyaraltam '89-ben
Nagybátyám háza, itt nyaraltam ’89-ben
Hud Pes (talán harapós kutya :)) nem emlékszem, hogy lett volna valaha egyáltalán kutyájuk :)
Hud Pes (talán harapós kutya :)) nem emlékszem, hogy lett volna valaha egyáltalán kutyájuk 🙂
mennyi ping pong csata helyszíne
Mennyi ping pong csata helyszíne

Mivel ugyanarra indultam vissza, mint amerről jöttem, sok izgalmas dologra nem számítottam, annyi történt csak, hogy két őzike átfutott az úton tőlem úgy 100 méterre. Visszaérve Kercára még nem mentem egyből haza, hanem elfutottam a falu elejébe, így kicsit a faluban is körbenéztem. Sokat változtak a dolgok, szinte minden második ház, ahol nem helyiek laknak, már kiadó apartman, turistaház stb. Láttam medencét is, vannak lovardák, még lángosos helyiség is volt. A kocsma viszont bezárt, mint megtudtam :).

Végül pár méter híján 21 km lett a táv és majdnem két órát futottam (sokszor megálltam fényképezni, meg nem is siettem :)), de nagyon jó érzés volt fejben újra átélni gyermekkorom élményeit, csak azt sajnálom, hogy ez most egy szomorú esemény apropójából történt.

Az útvonal. Volt két finom emelkedő benne :)
Az útvonal. Volt két finom emelkedő benne 🙂

5 hozzászólás

  1. Nagyon jó blog bejegyzés! Érdekes volt olvasni!

  2. Részvétem!
    Ugyanakkor nagyon jó leírás, szép lehetett felidézni az emlékeket.
    Volt egy kollégám, félig-meddig főnököm. Székelyföldről származik, ő is azt mondja “szaladni”, hiába javítottam ki párszor 🙂

  3. Hoppá, csak nem új design-t kapott a blogod?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..