X. Tóparti futóparti

Tavaly kihagytam, mert későn olvastam róla és mikor nevezni akartam, addigra már betelt az 1000-es nevezési limit, idén viszont már jó előre beneveztem. Hülyeség lett volna kihagyni egy olyan futási, „versenyzési” lehetőséget, ami _INGYENES_ és még messze sincs. A Tóparti futóparti hivatalosan nem verseny, nincs nevezési díj, nincs hivatalos időmérés, nincsenek helyezések. Csak körbe kell futni a Velencei tavat. Ráadásul nevezés és rajtszám nélkül is lehet futni, viszont akkor nem kap az illető a célban érmet.

A célom az volt, hogy fussak egy tempósabb 28 km-t a maraton előtt, ha már a nagyon hosszúakat hanyagoltam idén. Az útvonalat egyáltalán nem ismertem, sosem bicikliztem még körbe a tavat, a szervezett futásokon sem vettem részt eddig (YT pl.), ez volt az első Velencei-tó kerülésem. A verseny egyik sajátossága, hogy a frissítést a közösbe beadott kajákból/piákból oldják meg, ezeket osztják el a nagyjából 5 kilométerenként felállított frissítő pontokon. Én 3db 2 literes kólát, 2 másfeles vizet, 12db vitatigrist, másfél kiló banánt és pár darab Knoppers szeletet vittem, cserébe ittam négy pohár vizet és ettem két kókuszgolyót a futás során. A célban pedig ittam két pohár kólát és ettem pár darab csokis parányt, szóval deficitet biztosan nem csináltam :).

A futás

Rajt előtt aránylag előre álltam, mert nem akartam sokat kerülgetni, szerencsére nem is kellett, mert akik előttem indultak azok elég gyorsak voltak. Engem sem sokan előztek meg, hamar, 2-3 km után kialakult és elhúzódott a mezőny.

A rajt utáni pillanatok
A rajt utáni pillanatok

 

Megelőzött egy srác, akit aztán szinte a végéig követtem, mert pont jó tempóban futott. Sok izgalom nem volt az első kilométereken, egy kicsit akkor ment fel a pulzusom úgy 12 km környékén, amikor már az északi parton megláttam, hogy egy rohadt nagy emelkedő jön, attól kicsit paráztam. Nagy mák, hogy a sok melóból hazafutás emelkedői megedzettek már, ezért különösebben végül nem viselt meg.

Pár km-el a cél előtt
Pár km-el a cél előtt

 

A legunalmasabb rész a 18-23 km közötti egyenes, végeláthatatlan útszakasz volt, ott kicsit fásultnak éreztem magam, az út minősége is szar volt, vártam már a végét. A déli partra visszaérve tök jó, új kerékpárúton lehetett futni, ott megelőztem pár lassuló futót (egyikkel meccseltem már Pusztaszabolcson is :)), de közben engem is megelőztek ketten. Próbáltam tartani a tempót, de már lassultam kicsit, viszont az utolsó 2 km-re sikerült visszagyorsulnom 4:35 körüli tempóra és végül 2:09:38-nál állítottam le az órát a célban, ami 4:35-ös km átlag.

Elég lesz ez a maratonra?

Azon járt az agyam már a futás vége felé is, de legfőképpen hazafelé az úton, hogy tudnám-e ezt a tempót tartani 42 km-en keresztül…Ez 28 km volt, innen még 14 km a maraton vége, ami nagyon sok. Az biztos, hogy a maratonon ennél többet és másképpen kell frissíteni, aztán ott nem lesz ilyen durva emelkedő sem. Meglátjuk, 2 hét múlva kiderül :).

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .