eXtremeMan 51.5 – Velence

Tavaly ugyanezen a napon Délegyházán voltam versenyen, akkor szombatra esett hetedike, másnap volt a velencei rövid táv, amin akkor nem mertem elindulni, idén viszont a nonatlon nem szervezte meg a sprint versenyét, így nem maradt más, beneveztem életem első olimpiai távjára.

„Felkészülés”

Eddig az egyetlen Ironman távon kívül csak sprint versenyeken indultam, azokat mertem bevállalni a felkészültségemnek megfelelően, mivel uszodába max. heti 1x jutok csak el általában, a biciklizés meg legtöbbször kimerül a munkába tekeréssel, ami nem sok.

Mivel ilyen távon még nem indultam, tapasztalatom sem volt, hogy erre hogyan kellene készülni, viszont most 1 hónapot rászántam a felkészülésre. Azt tudtam, hogy kicsit többet kell úsznom és bringáznom a szokásosnál, ezért az április végi maraton után a futást szinte minimálisra redukáltam, helyette heti 2x mentem uszodába és a munkába bringázást néha megtoldottam hazafelé plusz 10-20 km-el, mellé pedig már hétvégén hosszabbakat is tekertem. Kellett is, mert már egy 30 km-es tekerés után rájöttem, hogy az intenzív 12 km-es szintes, melóba tekerés (kétszer, mert ugye haza is) nem ugyanaz, mintha elmegyek, és egyhuzamban lenyomok 30+ kilométert.

A heti 2 úszástól csodát nem vártam, de arra számítottam, hogy szokom a 1,5-2 km folyamatos úszást. Inkább a több bringázástól vártam azt, hogy erősödöm kicsit.

A „verseny”

Az eXtremeMan 51.5 hivatalosan nem verseny, nem is szerepel az MTSZ versenynaptárjában, a szervezők inkább az eXtremeMan sorozat egyik edző állomásának tekintik (és ezt többször ki is hangsúlyozták), ahol a végső cél a nagyatádi verseny.

Én viszont versenynek fogtam fel és akkor is így lett volna, ha mondjuk indulok Nagyatádon, mert ha már odaállok a rajthoz, akkor nem fogok lötyögni. Összesen 400 körül neveztek, ebből 100 női és 300 férfi, emiatt a szervezők úgy döntöttek, hogy a férfi rajtot 10 perccel a nők utánra teszik.

Úszás

Egész héten annak szurkoltam, hogy melegedjen annyira fel a víz, hogy ne kelljen neoprént használni, ami be is jött, végül a szervezők megkértek mindenkit, hogy egészségügyi okokból senki ne használja a neoprént, annyira meleg a víz. A rajt a vízből történt a móló széléről, ami 300 embernek kevés volt, ezért például nekem is úgy kellett rajtolnom, hogy a vízen lebegve vártam a dudát.

lebegve vártam a rajtot
lebegve vártam a rajtot

A triatlon versenyek úszásában két dolgot nem szeretek, mindkettő az elején jelentkezik, az egyik a nagy tömeg és az ezzel járó elkerülhetetlen pofozkodás, a másik az általában előforduló légszomj. Előbbivel nem tudok mit kezdeni, azt egyszerűen túl kell élni, a másodikra viszont az volt a megoldásom, hogy nem kezdek bele erősen, csak magamra figyelve a saját tempómban úszom. Ez végül be is vált, az első 300 méter után rendeződtek nagyjából az erőviszonyok, addigra lehetett úszni normálisan, viszont a 625 méternél elhelyezett bója után visszafelé elkezdtük utolérni a női mezőny lassabb úszóit, így újra nagyobb lett a tömeg. Az utolsó 200 méteren megint olyan volt a feeling, mint az első párszázon, annyira összetorlódtunk, nehéz volt kimászni a lépcsőn.

60. idővel jöttem ki a vízből, ami nem nagy szám, úgy látszik, elég sokan elég jól úsznak.

Bringa

Ahhoz képest, hogy nem vagyok gyakorlott triatlonista, már a depóban 15 helyet javítva 45.-ként indultam tekerni. Ezt tartom a leggyengébb számomnak a három közül, ezért itt nem is feszengtem, próbáltam tekerni tempósan, de nem meghalósan.

váltás bringára
váltás bringára

Rögtön Velencéről kifelé hosszú emelkedő szakasszal kezdett a pálya, majd Nadap és Pázmánd között jött a hullámvasút nagyon szép környezetben, aztán Pázmándon egy kis kitérő után Veréb felé kellett tekerni. Még az első párszáz méteren előztem meg egy srácot, aki aztán beállt mögém és jött szorosan mögöttem, pedig elvileg a bolyozást tiltották (tekintettel Nagyatádra), de sokszor láttam az árnyékát a saját bringám alatt és a szemem sarkából is észleltem. Nem szóltam rá, ő dolga, engem különösen nem zavart, annyi, hogy előzéskor rá is kellett figyelnem, ezért sokszor visszafordítottam a fejem.

Aztán Veréb és Lovasberény között jött a durva rész, ott mintha lett volna egy jó kis oldalszél is, plusz volt egy olyan emelkedő/lejtő, ahol lefelé 60 fölött száguldottam, viszont visszafelé keményen meg kellett mászni. Itt leszakítottam az arcot magamról és még utol is értem pár bringást. Azt figyeltem meg, hogy szinte mindenki ülve maradt az emelkedőkön is és inkább leváltott a pincébe is, de nem állt ki a nyeregből. Én viszont az első tárcsát végig a nagyon hagytam és inkább kiálltam az emelkedőkön. Egy dolog zavart csak a vége felé, hogy eszembe jutott, hogy elfelejtettem bevinni depóba a maratonról megmaradt egyetlen gélt, amit a futás előtt akartam betolni arcba. Kicsit aggódtam, nehogy fejre álljak emiatt.

Végül majdnem 31-es átlagot tekertem, ami nem nagy szám, de így is 34. helyen szálltam le a bringáról.

Futás

Igaz, hogy kevesebb, mint 2 percet depóztam, de így is 3-an megelőztek és 37.-nek mentem ki futni. Lehet az is benne volt, hogy már futócipőben voltam, amikor még levettem mindkét kulacsot a bringáról és ittam az ISO-ból, a vízzel meg leöntöttem magam. Pont úgy sikerült elindulni, hogy ketten futottak közvetlenül előttem, mert a kivezető szakaszon észrevettem, hogy a HIGH5 sátránál vannak gélek, így megálltam, betoltam egyet és ittam rá gyorsan vízet. Mivel a verseny elején csak sima stoppert indítottam (azt is minek…), ezért lövésem nem volt a tempóról. A futás első szakasza, amíg nem ért ki a velencei bringaútra az borzalmas volt, poros, tűző nap végig. Itt mentem mögöttük és vártam, hogy a szervezetem átálljon a futásra. Aztán elértünk a 2,5-es fordítóhoz, ahol kezdtem egyre jobban érezni magam, ezért leelőztem a két előttem futót és elkezdtem saját tempóban futni. Az első kör végén már 33. voltam, aztán a második körre egyre többen lettek a pályán, belőni sem tudtam kivel vagyok versenyben, így csak magamra figyeltem, már nem néztem a szembejövőket.

az eredmény nem látszódik :)
az eredmény nem látszódik 🙂

Végül 2:34:27-es idővel a 26. helyen értem célba, kategóriámban a senior1-ben 5. lettem.

Összegzés

Ez az eredmény az időt és a helyezést nézve nem rossz így elsőre, de azt is látni kell reálisan, hogy nem volt itt a triatlon elit, inkább csak az amatőrök. Mind a három számban azt hoztam, amit így alapjáraton tudok, az egész versenyt élveztem, a bicajon és a futáson kimondottan jól éreztem magam. Mindenképpen nagyon pozitív volt az összkép a versenyt követően.

Az biztos, hogy ez a rendezvény kezdi kinőni magát, ezt a szervezők is érzik, látják, le is írták utólag, így jövőre biztosan lesznek még módosítások az egész lebonyolításban is akár és az is biztos, hogy én ott leszek jövőre is.