31. Wizz Air félmaraton

Ez a verseny két dolog miatt is volt fontos idén. Az egyik, hogy ez volt a negyedik állomása a félmaratonmániának, a másik, hogy szerettem volna megjavítani az eddigi legjobb félmaratoni időmet, amit tavasszal futottam a Vivicittán. Úgy gondoltam, elég, ha 1:28-cal kezdődik, nem kell brutális, többperces javulás, az amúgy sincs bennem, de 1 percet talán tudok javítani és akkor mindjárt megvan a kitűzött cél.

Felkészültem rendesen, de valami mégis hiányzott…

Kicsit célirányosabban edzettem ennek szellemében és a tavaszi lassabb futások után július végén elkezdtem magasabb tempóban is futni/edzeni. Egy félmaratonhoz képest tisztességes mennyiséget futottam, heti 60-80 között voltak a kilométerek és több fartlek, valamint intervall edzés is volt közte. Ráadásul a nyár most nem csak egy baszott hosszú hőségriadóból állt, normális időjárás mellett lehetett futni. Emiatt is éreztem úgy, hogy meglehet a cél, a szervezetemnek bírnia kell a terhelést.

A verseny

A rajthoz úgy álltam oda, hogy megint az 1:30-as iramfutókat kerestem, de most nem volt körülöttük akkora tumultus, mint a Vivicittán, nem is értettem ez hogy lehet, de simán oda lehetett eléjük/melléjük/közéjük állni. Végül mivel előttük hihetetlen szellős volt a sor, beálltam oda és azt terveztem, hogy majd futok óra alapján 4:15-ös tempóban. Rajt után az Andrássyn most vagy az órám mutatott össze-vissza hülyeséget, vagy tényleg belealudtam néha a tempóba, de az a pár km egy hullámvasúthoz volt hasonlítható. Volt, hogy 4:2x-es tempóban futottam, mikor ránéztem az órára és mondom jesszus, oda kell lépni, aztán ebből lett 4:0x-es tempó, majd megint szépen visszacsúszott 4:20 fölé…

Rájöttem, hogy így nem fogom tudni tartani az egyenletes tempót, és ha nem is tudatosan, de belassultam, majd a Lánchídon utolértek az iramfutók, akikre még megpróbáltam kapaszkodni. Viszont hirtelen a folyamatos 4:15-ös tempót nagyon brutálnak éreztem, de mentem velük egészen addig, míg le nem kanyarodtunk a rakpartra, ahol abban a pillanatban úgy éreztem, ha tartom ezt a tempót, akkor végem lesz nagyon hamar. 7 km-nél jártunk még csak, sok volt még hátra, de nagyon az elején feladtam a célom. És nem azért, mert most megint könnyen lemondtam a szenvedésről és nem voltam képes kilépni a komfortzónámból, hanem most egyszerűen nem tudtam kilépni onnan, tényleg nem éreztem a powert. A maradék 2/3-ot lényegében lekocogtam úgy, hogy mindössze arra törekedtem, hogy meglegyen az 1:35-ön belüli idő, legalább abból ne csússzak ki. Nem esett már jól így sem, de legalább nem lett nagyhalál a vége.

Itt értek be az iramfutók
Itt értek be az iramfutók

A csalódottsággal már futás közben megbarátkoztam, mire beértem túltettem magam rajta. Maradt még kihívás idénre, megpróbálok arra fókuszálni, plusz bevállaltam még egy félmaratont idénre Budaörsön.

De legalább életemben először és egy ideig biztosan utoljára teljesítettem a félmaratonmániát.

31_wizzair_fm_017

 

Képes beszámoló itt: 31. Wizz Air félmaraton

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..