31. SPAR maraton

A maraton az idei év utolsó és egyben legnehezebb versenye volt, most viszont nem tehernek éltem meg, sokkal inkább kihívásként, mert konkrét célom volt. Az edzőmmel idén stratégiát váltottam és lemondtam egy csomó mindenről, ami valamennyire rendszerezetté tette volna a felkészülésemet. Nem futottam 30km és a körüli hosszút, nem voltak 100 környéki heteim, nem volt 3+1 hetes ciklikusság sem, nem volt munkába futással km gyűjtés, semmi.

Annyi történt, hogy a Wizz Air félmaratonra készültem 6 hetet, aminek aztán a versenyen semmi pozitív eredménye nem lett :), majd onnantól volt 4 hetem a versenyig. És hogy mit csináltam? Először is rádöbbentem, hogy nem futottam 22 km-nél hosszabb távot és mivel a két verseny között volt még egy budaörsi félmaraton is, ezért már nagyon nem is futhattam. Mindössze egy 24 és egy 25 km fért már csak bele. Minden futásomat előtte való napon terveztem meg és az adott mindössze némi keretet az egésznek, hogy kedd-szerda-csütörtök, majd szombat-vasárnap futás. Ez utóbbit tartottam a legfontosabbnak, ezt tanultam el a mesteremtől, így szombaton általában egy „rövidebbet”, de tempósabbat futottam, amit vasárnap egy lassabb, de hosszabb követett.

A Wizz Air hatalmas csalódás volt, ott egy kicsit elment a kedvem az egész versenyezgetéstől, aztán a budaörsi félmaraton meg úgy sikerült, hogy magam sem értettem mi történt, teljesen az ellenkezője volt a két héttel azelőtti versenynek. Ez feldobott, mindjárt pozitívan álltam a maratonhoz és bíztam abban, hogy jól fel fogok készülni rá.

A verseny

Mivel 3:30 alatti időhöz már nincs iramfutó, így teljesen magamra kellett hagyatkozzak, ezért megpróbáltam a saját zónám elejére állni, ami nem sikerült, az iramfutók meg valamiért most előre álltak, így a rajt után, végig az Andrássyn ott futottam a 3:30-as bolyban. Ami azért volt furcsa, mert elvileg ők nem futhattak 4:40-es tempóban, de valahogy sehogy nem sikerült elhagynom őket az első 3-4 km-en.

4 gélt vittem magammal (plusz egyet indulás előtt fél órával betoltam) és az volt a terv, hogy 11-nél, 19-nél, 28-nál és 36-nál tolom be őket.

gélekkel a kezemben :D
gélekkel a kezemben 😀

A verseny első negyedében nem történt semmi különös, aztán 11-12 környékén elkezdett kelleni pisilni, nem nagyon, de zavaróan. Bíztam abban, hogy hátha kiizzadom, de csak erősödött, egyre jobban figyeltem a környezetet, hogy hol lehetne/érdemes kiszállni egy rövid technikai szünetre, mikor döntöttem, és 14 km után még egy aránylag bokros-fás részen kirobbantam a tömegből és könnyítettem magamon. A vicces az volt, hogy ahogy én kimozdultam a sorból, szinte azonnal még vagy 4-en tettek gyorsan ugyanígy, mintha én adtam volna meg a jelet :D.

Aztán jött a végeláthatatlan hosszúságú budai rakpart (15-től 25-ig) és azt éreztem, hogy a lábaimon kezd érződni a tempó. Féltávnál 1:38:43-mal mentem át és akkor úgy éreztem, képtelen leszek a 3:20-hoz még egy ehhez hasonlót futni. Túl lassúnak (az időt nézve), ugyanakkor mivel éreztem a lábaimat, mégis túl erősnek éreztem az első felét. Azért úgy voltam vele, megpróbálom, megy amíg megy ez a tempó. Csak éppen jött a Kopaszi gátas rész, amitől féltem, hogy unalmas és demoralizáló lesz a kihaltság miatt, de szerencsére pont az ellenkezője történt, az, hogy ott először futottak szemben is futók nagyon feldobott.

holtpont: ez vicsorgás, nem mosoly...
holtpont: ez vicsorgás, nem mosoly…

Az a 4 km szinte a leggyorsabb lett, aztán 30 után jött egy holtpont, a Szabadság híd és onnan le a pesti rakpartra, de az lelkesített, hogy itt nem kell sokat futni, hamar a Bajcsy-n leszünk, ahonnan már nem sok a Hősök tere…Itt tudatosult bennem az először, hogy ha tartom a tempót, akkor beférhetek 3:20-on belülre, ez újabb energiát adott. Nehéz fejben feldolgozni, hogy odaérsz a Hősök terére, de onnan még van 4 km, ami maga a pokol a Városliget hepehupás betonjával. Számolgattam, már a 42 km fölötti 195 métert is beleszámoltam és kijött, hogy ez meglesz. Itt a végén olyan, mintha fenemód gyorsulnál, pedig csak a többiek lassulnak be és azokat előzi le az ember.

innen még 4 km. fejben felkészülten
innen még 4 km. fejben felkészülten

Végül meglett, 3:19:53-al értem célba, teljesült a célom, elégedett és büszke vagyok magamra. A 3:30 alatti időnél már nincs szórakozás, itt végig futni kell, a frissítőknél sem szabad megállni. Pár éve még elérhetetlen cél volt a 3:30, most már látom, hogy még ennél is futhatok jobbat. Persze ahhoz fel is kell készülni. Lehet edzőket fogadni, utasításokat követni, de inkább az a legfontosabb, hogy figyeljünk a testünk visszajelzéseire. Ezt tettem most én is.

3:19:53
3:19:53

És a verseny után most először nem azt éreztem, hogy jó sokáig nem akarok maratont futni, hanem azt, hogy már alig várom a 32. SPAR maratont…

Plusz adalék, hogy augusztus első hetében mérlegre álltam és 81,6 kiló voltam, ami nagyon sok. Ekkor drasztikus lépésre szántam rá magam, elhagytam a csokit és az esti zabálásokat mérsékeltem. Most 77,5 körül vagyok, így futottam a maratont is. Nem mindegy az a pár kiló…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..