Bridgestone Budaörs Félmaraton

Szeptember utolsó vasárnapjára több olyan sportesemény is esett, ami érdekelt és szerettem volna elindulni rajtuk, de persze ez lehetetlen, így felállítottam egy fontossági sorrendet magamban. Az első a Görzenál Duatlon volt, a második a budaörsi félmaraton, a harmadik pedig az Érd Körbe, ez utóbbi nem verseny, csak egy sima szabadidős sportesemény.

Mindegyiknek megvolt a maga vonzereje. A duatlont azért is favorizáltam, mert még sosem vettem részt duatlonon, ráadásul Budapesten rendezték (volna). De ezt végül törölte a szervező technikai okok miatt, így jött a sorban második, a budaörsi félmaraton. Ez már a harmadik, eddig az első kettőn voltam, sokszor leírtam már, hogy miért tetszik, így ha kicsit későn is, de végül erre neveztem be.

Maraton előtt két héttel tempós félmaratont futni lehet nem jó ötlet, de igazából nem is tartottam attól, hogy befolyásolja a „felkészülésemet”. Annyit csináltam, hogy a szombat-vasárnapi futásomat felcseréltem, szombaton futottam lazát (15 km), vasárnap a tempósabbat. Amúgy is volt bennem egy kis tüske a Wizz Air fm miatt, az annyira trére sikeredett. Persze nem itt akartam feszengeni, tempós futás volt a célom anélkül, hogy megpusztuljak és napokig ne tudjak futni az izomláz miatt.

Hosszú szünet után újra volt szurkolótáborom, eljött velem Orsi és Barna is, igaz a rajt után léptek is barátnőhöz, így egy körben (és a célban) sem voltak ott, amiről én nem tudtam, így lelkesen kerestem őket :D.

Én integetek Barnáéknak :)
Én integetek Barnáéknak 🙂

A rajt után felvettem egy jóleső utazó tempót és próbáltam tartani (4:15-20 között), ami ment is simán. Az elején tavalyhoz képest elég sokan voltak még körülöttem, akik aztán az első kör második felére kezdtek lemorzsolódni az erős kezdés miatt. Az első kör 29:59 lett, a másodikban kezdtem utolérni még pár futót, ezek arra voltak jók, hogy tudjam tartani a tempót és legyen motivációm. Ez a kör kicsit lassabb lett, 30:27, de még mindig jól ment a futás, kimondottan élveztem. Aztán a harmadik kör elején elment mellettem egy futó, de csak annyira, hogy a sebességét fel tudtam venni és tisztes távolból ragadtam rá, iramfutónak használtam. Vicces volt, mert azon az egy körön előttem háromszor állt meg cipőfűzőt kötni, az első kettőnél elmentem mellette és úgy előzött meg újra, míg a harmadiknál pont akkor indult meg, amikor mellé értem és váltottunk pár szót, kérdeztem, hogy dupla kötésnél is így kikötődik a cipőfűzője, mire azt mondta, hogy sajna nem, annyira hülye, hogy folyton csak szimplán köti be…no comment :).

Innentől kezdve megmaradt közöttünk a pár méteres különbség és végül 3 másodperces különbséggel értünk be. A harmadik köröm újra 30 perc alatti lett, az összidőm 1:30:25, összesített 14. helyen végeztem, férfiak között 11. (3 nő előzött meg). Megállás után mivel a család sehol, volt időm tisztességgel nyújtani, ami jól is esett. És a legfurcsább az volt, hogy minimális fáradtság nem volt a lábaimban, a verseny után 1 órával már nem éreztem a félmaraton nyomait sem. Miközben a Wizz után mateklecke voltam…ki érti ezt…

Morális szempontból jól jött ez a verseny a maraton előtt, visszaigazolásként szükségem volt rá, hogy nem halok azért még meg egy 1:30 körüli félmaratontól akkor, ha a lábaimban benne van a szükséges felkészülés.

budaors_fm_2016_3

Végül pár szót az Érd Körbéről is. Ez egy évek óta megrendezésre kerülő Érdet megkerülő biciklis felvonulás kicsiknek-nagyoknak, öregeknek-fiataloknak, lányoknak-fiúknak, szóval mindenkinek.

Szerettem volna elmenni, Barnával beszállni legalább egy szakaszon, mert nincs is jobb annál, mint hogy bicajozunk egyet egy szép őszi napon. De aztán hamar eldőlt, hogy nem tudok majd elmenni, talán legközelebb. Viszont sajnos a mostani Érd Körbe nagyon szomorú esemény lett, mert szombaton olvastam a hírt, hogy a Sólyom Kerékpárüzlet vezetője, a Sólyom Team kerékpáros csapat alapítója, az Érd Körbe kitalálója, szervezője, Sólyom Lajos pénteken kerékpározás közben tragikus balesetet szenvedett és elhunyt. Ezt a hírt azóta sem tudtam feldolgozni, napokig ezen rágódtam, de a mai napig nem akarom elhinni. Nála vettem az első és eddig egyetlen országúti bringámat, majd a másik két trekking szabadidős bicajt is, utoljára még haza is hozta a bringákat nekem. Egy végtelenül kedves, jóindulatú, barátságos ember távozott, miatta érdemes volt az üzletbe bejárni. Igazából ő volt az, aki miatt hűséges maradtam a bolthoz és náluk vettem meg idén is a bicajokat.

Az ő emléke előtt tisztelegve vasárnap feketében futottam a versenyen. Nyugodjék békében!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..