0625 – futókapcsolatok

Szeretem a kis létszámú versenyeket, szeretem az Érd környéki, Érdhez közeli versenyeket, szeretem a teljesen új szervezésű versenyeket. Ezeket nyújtotta a júniusi „0625 – Futókapcsolatok” névre keresztelt törökbálinti verseny.

Nagyon korán, az év elején rátaláltam a versenyre és neveztem is gyorsan, mert láttam, hogy kik a szervezők. Igaz csak egyszer, az első Borvidék Félmaratonon indultam (a térdem azóta is emlegeti…:D), de folyamatosan figyelemmel követem azt a versenyt és láttam, hogy a szervezői gárda Márkus Istvánnal az élen iszonyat profin végzik a dolgukat, talán az egyik legjobbak az országban.

Ezek mind garancia voltak arra, hogy jó kis verseny lesz, egyedül a júniusi dög meleg kavarhatott be. Na meg az, hogy idén az első félévben inkább sportolgattam, mintsem edzettem. Ilyen az, amikor az embernek gyereke születik…:)

kicsit szűkös rajt

Úgy álltam oda a rajthoz, hogy előtte való nap, és ha jól emlékszem még aznap reggel sem volt biztos, hogy indulok, végül rászántam magam. Az időjárás kegyes volt… éjszaka és reggel jó kis zuhé volt, majd kisütött a nap, így a dög meleg mellé iszonyat fülledtség párosult.

A táv egy csöppet több volt, mint a tervezett 21 km, előtte való napokban módosítottak a szervezők, bár igazából nem is ezzel volt a baj, hanem Törökbálint sajátosságával, hogy iszonyat hepehupás. Nem esett jól az a pár rövid, de igen combos kaptató.

fel, le, fel,
le…

Nulla tervvel készültem, elindultam egy jónak hitt tempóban, ami a verseny végére folyamatosan lassult. Mivel együtt indult a 6, 10 és 21 km-es távok összes versenyzője, az elején nem lehetett tudni, hogy kivel kell megküzdeni a végén. Az első kör végén aztán teljesen letisztult a mezőny annyira, hogy se előttem, se mögöttem nem volt belátható távolságban senki. Az egyik frissítőnél végül valaki elárulta, hogy harmadik vagyok, de mivel mögöttem egy teremtett lélek nem volt, így elkezdtem lazázni, nem akartam és nem is tudtam megszakadni, már a nem túl acélos tempó is fárasztó volt az első kör végén, arra figyeltem csak, hogy akkor legyen meg a 3. hely, az első kettőre full veszélytelen vagyok. A második körnél aztán a Telenoros körforgalomnál hátranéztem, csak úgy csekkolni a helyzetet, és banyek láttam egy futót!

Ez sokkolt kb., mert úgy éreztem, hogy semmi erőm és még nagyon messze volt a vége, tuti utol fog érni… Próbáltam visszagyorsítani egy kicsit, nehogy már ne állhassak a dobogóra, végül iszonyat kínok közepette sikerült beérnem pár perccel előtte (mint kiderült Tigyi László volt az).

Ezzel meglett az összesített harmadik, kategória második hely, így kétszer álltam a dobogóra, két szép éremmel gazdagodtam.

abszolút 3. hely
kategória 2.
hely
egy bronz- és egy ezüstérem

A legnagyobb boldogság mégis az volt, hogy befejezhettem a versenyt, edzetlenül nem a legjobb versenyezni, na.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.