Miklósi Futónap

Soha az életben nem indultam 10 km-nél rövidebb távú futóversenyen, és nem azért, mert akkora spíler vagyok és 10 alatti távhoz még át sem öltözöm, hanem mert valahogy mindig a 10km/félmaraton/maraton adta az igazi kihívást, meg mert ezek a legnépszerűbb távok, legtöbb versenyen ezeken lehet indulni. Pedig akár egy 5 km-es verseny is lehet komoly kihívás, már ha persze nem lekocogni akarom.

Valamikor télen a közösségi médiában találkoztam először a Miklósi Futónappal, kimondottan vonzó volt a város közelsége, és a távok is szimpatikusak voltak, mert a kisebb betétszámok mellett ott volt a szokásos félmaratoni is. Viszont ezúttal nem a 21 km-t választottam, hanem a 8 km-t, mivel rá egy hétre már megvolt a nevezésem egy újabb fm-re, és nem akartam egy héten belül két tempós 21-et futni.

Barna rajtcsomagja

Így még sosem érkeztünk versenyre, ahogy most. Mivel idén a nagyobbik fiamat is beneveztem minden olyan futóeseményen a legkisebb távra, ahol én is indulok, így ő most a 800 méteres Csemete futamon indult, aminek a rajtja reggel 9-kor volt. Időben indultunk, waze-t is indítottam, de azt nem gondoltam, hogy még senki nem jelentette a szigetszentmiklósi és környéki lezárásokat. A szerencsétlen program pedig folyamatosan a rendőri lezáráson keresztül akart bevinni a helyszínre, és miközben én erőltettem a továbbhaladást meg az újrakalkulálást valami jobb útvonalra, a waze folyamatosan megfordítani akart és rávinni a lezárt területre… A percek pedig csak teltek, visszakavarogtam az M0-ra, ahol a hírekben pont hallottam, hogy lezárások vannak, és Tökök felé érdemes kerülni… kösszb*zdmeg…pont onnan fordultunk vissza… A csepeli lehajtó sem volt sokkal jobb, Miklós előtt ott is ott állt a rendőr a körforgalomban, előttünk pont egy másik autós érdeklődött, hogy merre mehet. Nekünk már csak annyit mondott a rend őre, hogy arra, amerre a Skodás… A wazze pedig kalkulált, csak kalkulált, és már 8:58-at mutatott érkezési időre, ha ehhez hozzáveszem a parkolást is, az simán kiadta a késést. Ahh, tiszta ideg voltam, ami átragadt már a családra is, végül a Városi Sportcsarnok előtt megálltunk, gyerekkel kiugrottunk és rohantunk a startba, a kocsit pedig leparkolta a feleségem.

Azért még némi izgalom érződik 🙂

Szerencsére pici késés volt a szervezésben is, így simán, lenyugodva állhattam be a rajtba Barnával, őt is sikerült megnyugtatnom, hogy minden rendben van, most már koncentráljon a futásra. Szépen lefutottuk a távját, ami nekem jó volt bemelegítésnek, neki pedig hatalmas öröm, hogy a végén érmet, és befutócsomagot is kapott :).

Azt mondják tiszta apja 😀
Barna és a megérdemelt érem

A 8 és 21 km rajtja 10-kor volt, addigra jó meleg lett. Úgy terveztem előzetesen, hogy 4:10-es átlagra jó leszek. Próbáltam az elejéről rajtolni, de így is elhúzott egy nagyobb boly. Jó 800 méter után kialakult a mezőny, az erősen kezdők leszakadtak, a boly és köztem a távolság is beállt nagyjából 200-300 méterre.

rajt után nem sokkal

Az első, 2,5 km-nél lévő fordítónál számoltam a rajtszámok alapján, hogy hányan vannak előttem, és összesen 4-et számoltam, meg volt egy fiatal srác, akin nem volt elől rajtszám, így nem tudtam félmaratonos, vagy 8-as-e. A következő fordító 4 km után volt egy kicsivel, itt egyértelművé vált ki fut 8 km-t, mert a félmaratonosok továbbfutottak. Itt értem utol és előztem meg egy srácot, látszott rajta, hogy kész van, mint a mateklecke, és itt láttam már azt is, hogy a fiatal srác is 8-as, csak a hátán van a rajtszáma. Viszont már 5 km körül belesétált, de ekkor még a távolság elég nagy volt kettőnk között, viszont kezdtem közelíteni hozzá. A körforgalomhoz visszaérve belekeveredtünk a 3,5 km-es futam sűrűjébe, ahol a srác megint belesétálhatott, mert pár száz méter után egyszer csak ott volt mellettem. Rám nézett, láttam az arcán a rémületet, hogy én is 8 km-es futó vagyok, és kibökött egy olyat, hogy „húzzuk meg a végét!”. Ezt ilyen csatakiáltásnak szánhatta, vagy nem tudom, engem különösebben nem érdekelt, mert én a magam tempóját futottam, annál gyorsabban ott nem akartam, a végére tartogattam némi energy-t :). Ő viszont nekiiramodott, majd 50 méter után visszalassult, utolértem, megint meghúzta, megint lelassult, utolértem, és ez ment 1-2 km-en keresztül, mire 1 km-el a vége előtt az újabb utolérésemkor ennyit mondott: „gratulálok” 😀 🙂

Eddig bírta, győzött a rutin, az évek, a tapasztalat, és az egyenletes tempó… 😀 A végén még kicsit gyorsítottam is, nehogy feltámadjon, de erre már szerencsére nem került sor, így összetett negyedikként, férfiak között harmadikként értem célba életem első 10 km-nél rövidebb távú versenyén! A tempóm láss csodát éppen 4:10-es átlagra jött ki. Jól ismerem magam, hogy mire vagyok képes… Ez arra is jó, hogy nem áltatom magam elérhetetlen tempókkal legalább.

Sajnos most nem tudtam megvárni az eredményhirdetést, viszont a héten elmentem a megérdemelt díjakért, és meglepve tapasztaltam, hogy a nyereményem az oklevél és a kupa mellett egy hatalmas ajándékkosár, valamint egy papírzacskónyi ajándék volt.

 

Ez járt a harmadik helyért

Kis város kis versenye ez, de nagyon jó szervezés, profi körülmények, meglepően sok támogató, remek kiegészítő programok, szóval csak jót tudok mondani a versenyről. Érdemes volt elindulni, azt hiszem jövőre is ott állok majd a rajtnál.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..