II. Fuss Neki Futófesztivál

A szigetszentmiklósi 8 km után egy héttel, Barnával már egy újabb futóeseményen álltunk rajthoz Balatonlellén, a II. Fuss Neki Futófesztiválon. Barna most is 800 méteren indult, én viszont ezúttal a leghosszabb távra, a 21km-re neveztem.

Már nem tudom mikor és hogyan akadtam erre az eseményre, de az, hogy 1000 forint volt a félmaratoni nevezés, szinte hihetetlennek tűnt. Szkeptikusan fogadtam, hogy ma Magyarországon ki lehet hozni egy ilyen versenyt ennyiből, emiatt tartottam is attól, hogy az egész olyan is lesz…

Szerencsére hatalmasat csalódtam, méghozzá pozitívan. Voltak persze apróságok, amik zavaróak voltak, de ezek számossága és fontossága elenyésző.

Barnával a rajt után

10 órakor volt a gyerekfutam, ezt Barnával közösen futottam, most is ott voltam mellette „féknek”, nehogy elfussa az elejét. Nála még nem a versenyzés a cél, csak hogy szokja ezt a légkört, és élvezze ezt a mozgást.

vakartam a fejem rendesen 🙂

11 órára, a félmaraton rajtjára már elég korrekt meleg lett, ráadásul a pálya egy igen nagy része napos szakaszon vezetett. A félmaratonosok együtt rajtoltak a csak felet futókkal, de szerencsére a rendezők figyelmesek voltak, és a pálya első pár km-es szakasza miatt, ami a strandon vezetett, a torlódások elkerülése végett szakaszosan engedték el a mezőnyt. Az élmezőnynek így is alig maradt területe az első fordító után a szemből érkező középmezőnnyel szemben, de azért ki lehetett bírni.

A 11,5 km-es pálya

Előzetesen 4:25-30 közötti tempót lőttem be magamnak az egész versenyre, ezt akartam tartani végig, ami az elején egészen könnyedén ment, én is meglepődtem, hogy a hosszú, napos szakaszon nem szenvedtem. Előttem egy szintén félmaratonos futott, vele próbáltam tartani a tempót, előtte viszont egy 10km-es ment, akit ő a fordítónál, én kb. 7 km körül értem utol, és előztem meg. De feltámadhatott még benne valami, mert elkezdett gyorsítani, én viszont visszahúzódtam jobbra, ezzel beálltam elé, amit zokon vett nagyon. Elkezdett bazdmegolni, hogy minek vágok elé be, én normálisan próbáltam vele megértetni, hogy semmi ilyen szándékom nem volt, és javasoltam neki, hogy akkor megelőzhet, amihez persze nem volt ereje. Aztán még pár autósnak is odakiabált – akik utcába behajtva egy másodpercre sem akadályozták -, szóval úgy mindennel baja lehetett aznap, én meg nem fogok leállni verseny közben senkivel sem arcoskodni.

Az első kör után nagyon megritkult az élmezőny, 5. helyen futottam, előttem viszont a srác kicsit meghúzta a második kör elejét, amire én nem reagáltam, nem akartam magam kicsinálni. Így viszont hatalmas légüres térben futottam a második körömet, az unalomból a Balaton partján felbukkanó család, meg a rohadt erős szél rángatott ki, de 14-től így is nagyon nehéz lett a hosszú egyenes oda-vissza szakasz. Eléggé lassultam, nagyon meleg is lett, és sajnos a frissítőpontokon elfogyott az ISO, a víz meg meleg volt, így szinte frissítő nélkül kellett lefutnom a távot. Nem tudom miért, de külön biciklis kísérőt kaptam az utolsó 4 km-re, jött végig mellettem, így ez egy kicsit motivált, és valamennyit gyorsulni is tudtam.

Végül 188 célba érkező közül 5. lettem 1:33:46-os idővel, ami 4:28-as átlag lett. Ha lett volna kategória értékelés, akkor 40 fölöttiben második lettem volna, de itt most sajnos nem volt díjazás…

5. hely, korosztály 2.

A verseny Facebook oldalán végül pár nappal később 5 *-os értékelést adtam, mert bebizonyosodott, hogy nem szükségszerű az, hogy egy félmaraton minimum 6000 forintba kerüljön.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..