0603 – Futókapcsolatok

Az idei év első felének negyedik, egyben utolsó versenye. A tavalyi versenyből kiindulva az volt a célom, hogy itt is dobogón végezzek. Tavasszal az eddigi versenyek pont úgy (vagy még jobban) sikerültek, ahogy elterveztem őket, így simán kinézett a dobogó a végére most is.

Hűvös most sem volt, a rajtnál óvatosan kezdtem, nem hagytam, hogy a rövidebb távosok magukkal rántsanak, és láttam, hogy a tavalyi győztes is lájtosan kezdett, így az elején hozzá viszonyítva futottam. A pálya már ismerős volt, azok a rohadt emelkedők sem tűntek el, de most nem viseltek meg annyira, mint tavaly. Ahogy mindig, most is hamar szétszakadt a mezőny, a nagyon eleje nagyon elfutott, mögöttük én kicsit leszakadva, majd mögöttem is leszakadva a többiek :).

a frissítés mindig fontos 🙂

Az első kör után eltűntek a rövidebb távokat futók, innentől lehetett volna matekolni, hogy hol állok, de se előttem, se mögöttem belátható távolban senki nem volt. A ritka mezőny mindkét félnek nehéz:

1. a futónak fenntartani a motivációt, lelkesedést úgy, hogy sehol senkit nem lát

2. a szervező, önkéntes irányítónak forgalmat irányítani a ritkán előforduló futóknál

Ennek volt köszönhető, hogy a második kör elején, amikor az egyik fordítónál nem volt a helyén az önkéntes, viszont egy sarokkal lejjebb láttam trécselni, így elfutottam arra, ahol mikor megláttak, hevesen mutogatva adták tudtomra, hogy ne arra fussak… ennek egy kis plusz lett a vége, ami nem vágott földhöz, de bosszús voltam, hogy miért nem maradt a helyén az önkéntes.

a bekarikázott résznél volt a kis plusz

(Egyébként ettől eltekintve mind az önkéntesek, mind a rendőrök nagyon korrekt munkát végeztek idén is.)

A tükörhegyi szakasz előtt észrevettem magam előtt egy futót, de akkor még mindig nem tudtam, hogy hányadik vagyok, az egyik szervezőt megkérdeztem hát, aki közölte, hogy negyedik, és úgy 400-500 méterre van előttem a harmadik. Onnantól sokszor láttam magam előtt, de ez a távolság túl nagynak tűnt, annyira nem voltam bomba formában sem, hogy behozhassam, így kicsit szomorú lettem, hogy összesítésben nem lesz meg a dobogó, de bíztam abban, hogy a korosztályos összejön, ezért ez megtartotta a motivációt.

nem mondom, hogy nem fáradtam el

Végül maradtam negyedik, és úgy, hogy javítottam majd 1 percet tavalyhoz képest, 1 hellyel hátrébb végeztem összesítésben 🙂 (22 km – 1:40:44 – pace: 4:28). A tavalyi győztes (Tresó Gábor, aki elmondta, hogy az első 3-4 hónapot teljesen kihagyta) most csak harmadik lett, de csak ő volt ugyanaz a korosztály, így megint meglett a dobogó második foka.

Most Barnával a dobogón 🙂
A gratuláció neki is jár 🙂
A győztes is gratulált neki
ha már a 3. nem volt ott, Barna pótolta 🙂

Idén amelyik versenyen elindultam, mindegyiken dobogóra álltam (FussNeki-n nem volt eredményhirdetés, de a korosztályos így is meglett volna), mindezt úgy, hogy márciustól a futás (és az úszás) mellé már bejött a bringa is egyre hangsúlyosabban.

A futóversenyeket illetően most kis szünet jön, nyáron a triatloné lesz a főszerep (2 verseny), és bár az októberi maratonra már augusztusban elkezdem a szisztematikus felkészülést, verseny csak szeptember végén lesz, a szokásos budaörsi fm.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..