V. Aquarius Triatlon

7 évvel ezelőtt próbáltam ki először a triatlont, akkor nyáron két sprint távú versenyen vettem részt, még kölcsön trekking kerékpárral (azóta a tulajdonostól ellopták már szegény bringát :(). Ezt követően elindultam többféle távon, egyszer megvolt a teljes táv is, viszont az évek során a féltáv mindig kimaradt.

Ennek legfőbb oka az volt, hogy már egy féltávra is sokat kell edzeni, ha az ember tisztességesen szeretne végigmenni, én pedig nem akartam, és nem is tudtam ilyen szintű edzésmunkát végezni az utóbbi években (volt, hogy teljes év telt el triatlon verseny nélkül).

Tavaly nem indultam egy versenyen sem, idén már mindenképpen szerettem volna újra triatlonozni, és a dunaújvárosi versenyről sok jót olvastam, a nevezési díj pedig hihetetlenül alacsony volt, ezért év elején úgy voltam vele, ha sikerül felkészülnöm, akkor elindulok, ha nem, akkor max. kidobtam az ablakon egy átlag maraton nevezésének díját.

verseny előtti egyeztetés a saját fotósommal 🙂

Már novemberben elkezdtem újra rendszeresen úszni úgy, hogy a tavalyi évben is sokat úsztam azért, viszont sajnos a biciklit szinte teljesen a nulláról kellett kezdeni. Március 13-án tekertem először majdnem 2 év teljes kihagyást követően, így mindössze 3 és fél hónap állt rendelkezésemre. A futást csökkentettem, a biciklizés edzésszámát pedig fokozatosan emeltem, ahogy a megtett távokat is, így jött össze a verseny napjáig valamivel több, mint 1500 km.

A verseny: 1,9 km úszás, 90km kerékpározás, 21 km futás

Előre nagyjából kiszámoltam, hogy melyik számot milyen idővel tudom teljesíteni, de a cél az volt, hogy beférjek az 5:30-ba, ami reálisnak tűnt. Az úszásra 40 percet számoltam neoprén nélkül, a bicajra 2 óra 55 percet, de a 3 órával sem lettem volna elégedetlen, a futásra pedig 1:45-öt kalkuláltam a félmaratonon. A két depó 2-2 perc, így összesen 5:24 jött ki, ezért a bringát felvittem 3 órára, még azzal is megvolt papíron az 5 és fél óra.

Úszás – a dunaújvárosi Kikötői Öbölben 0,95 km hosszú háromszög alakú pályán két kör

A víz 21 fokos volt, ezért úgy döntöttem, hogy nem veszem fel a gagyi neoprénemet, az csak hátráltatna, kibírom valahogy a majd 2 kilométert. Kicsit tartottam az úszás rajtjától, a szokásos tumultustól és pofozkodástól, ráadásul egy kiépített műanyag pontomról kellett rajtolni úgy, hogy már előre be kellett ereszkedni a vízbe és úgy várni a rajtot.

check-in után

 

nem volt kedvem beleereszkedni előre a vízbe

1 perccel 9 előtt beereszkedtem, de csak 9:03-kor rajtoltatták el a mezőnyt, addigra nagyjából meg is szoktam a vizet. Indulás után valahogy elmaradt a szokásos csetepaté, mondjuk próbáltam is végig úgy úszni, hogy kerestem a légüres területeket. Én nem szoktam, nem is tudok, és nem is szeretek lábvizezni, de nem zavar, ha rajtam lábvizeznek addig, amíg ezt normálisan csinálják. Na most kifogtam egy szerencsétlent, aki folyamatosan ütötte hol a vádlimat, hol a talpamat, amivel iszonyat plusz energiákra kényszerített.

nem tudom minek örültem…

Próbáltam irányt váltani, elhúzni jobbra-balra, de csak tapadt rám, mire a második kör fordítójánál megálltam és közöltem vele, hogy elég, szakadjon le rólam. Onnan végre teljesen normálisan tudtam úszni. Végül 35:55 lett az úszás, kategóriámban 13. helyen álltam ekkor, abszolút 51.

depó 1

 

Bringa: 7,3 km-es kör 12x, körönként 45m szintkülönbséggel

A pálya elején rögtön volt egy iszonyat durva, 10%-os kaptató, ami az első körökben még okés volt, de a 7-8. kör után minden volt, csak vicces nem. Ahogy az útminőség sem, bent a városban egy teljes sáv volt lezárva, de az olyan volt, hogy az első körben nem ismerve a viszonyokat, majdnem kitépte egy-egy hupli a kezemből a kormányt. Az első 3-4 kör gyorsan eltelt, leginkább ismerkedtem a pályával, mikor, hol, hogyan lehet neki nyomni, vagy éppen visszavenni.

a finom emelkedőn
konzultáció a kísérővel 🙂

Aztán a felétől kezdett unalmassá válni, az utolsó 3-4 kör pedig már fájdalmas is volt. Fájt a derekam, a lábaim is elfáradtak, nagyon vártam a végét. Az egészet nehezítette a konstans, erős szél is, ami mondjuk legalább a lejtős szakaszokon fújt szemben, így kevésbé volt fárasztó. A bringát 2:58:51-es idővel fejeztem be, ezzel 3 helyet rontottam, és visszaestem a 16. helyre (abszolútban 55.)

irány a depó
depó 2

 

Futás: 3,5 km-es kör 6x

A verseny előtt ebben a számban volt minden bizodalmam, a futás jól ment tavasszal, a triatlon versenyeken is jól szokott menni, ezért is gondoltam előre, hogy egy 1:45-ös félmaratonra jó leszek. 6 kört kellett futni, 1 kör egyik fele betonon, a másik a Duna mentén, salakon. Ez utóbbi szakasz nem volt könnyű, a salak sok helyen mély volt, ráadásul erős szembeszél is volt.

Rögtön az első körben meg kellett állnom egy kétbetűs kitérőre, amit már a biciklin is cipeltem, de ott macerásabbnak ítéltem a megállást, így kidekkoltam a futásig. Az első 2 kör nagyjából gyorsan eltelt, épp a második kör vége felé tartottam, mikor mellém ért lassan biciklin egy versenybíró. Minimális volt a sebességkülönbség, így elég sokáig ment mellettem, már azt hittem engem ellenőriz, hogy valamit nem csinálok jól, és már majdnem megkérdeztem, hogy minden oké-e, amikor kicsit elhaladt mellőlem és észrevettem mögötte Flander Marcit, a versenyben vezetőt :). A fotós is pont akkor csinált róla képet, így reméltem, hogy majd látszik ahogy a második helyen szorosan üldözöm az éllovast :D.

második helyen Flander Marci mögött 😀

Aztán onnantól kezdett nehezedni, már nem kívántam semmit frissítésnél, csak a kólát és a vizet, lassultam is rendesen, már csak az utolsó kör betonos, visszavezető szakaszára tudtam összeszedni magam, és gyorsítani valamennyit. A futásom ideje 1:50:11 lett, ez elmaradt a saját várakozásomtól, de nem éreztem azt, hogy ennél többet ki tudtam volna hozni magamból. Így is visszakapaszkodtam kategóriában oda, ahol úszás után álltam, a 13. helyre, abszolútban viszont a 42. helyre voltam jó, ez azt jelentette, hogy 13 embert sikerült megelőznöm futáson.

csak a kóla!
siettem 😀

 

Az össz időm 5:29:26 lett, éppen hogy befértem az előre eltervezett 5:30-ba.

 

próbáltam nyújtani

A verseny szerintem ár/érték arányban nagyon király, nem kizárt, hogy jövőre is visszatérek, de hogy fél, vagy csak negyed távon, az majd kiderül.

Most egy kisebb szünet következik, legközelebb augusztus vége felé lesz az Old Lake Man, rövid távú verseny, viszont közben elkezdődik a maratoni felkészülés is.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..