Bridgestone félmaraton ötödször

Helló ősz, helló Budaörs félmaraton! Immár 5. alkalommal (ezért kaphatnék is valami elismerést a szervezőktől :D). Úgy tűnik, megtalálták a legideálisabb időpontot a versenynek, 2 héttel a budapesti félmaraton után, és 2 héttel a maraton előtt. Emiatt ez egyben egy erő –és állapotfelmérő verseny is nekem minden évben, ahol nagyjából képet kapok mindig arról, hogy mire lehetek képes a maratonon.

Nos, ez most pont nem volt alkalmas arra, mert mint utóbb kiderült, már valószínűleg úgy futottam, hogy bennem volt valami kórság, ami délutánra ki is jött, és teljesen le is döntött a lábamról. Csodálkoztam is szombaton, hogy nem érzem az erőt, kedvetlen voltam, nem kívántam a verseny egy méterét sem, de rosszul akkor még nem éreztem magam.

Idén megvalósult egy 6 évvel ezelőtt valamelyik Facebook posztban Mukinak tett ígéretem, miszerint fogok indulni egy általa szervezett versenyen. Igaz nem triatlon lett és 6 évet kellett várni rá, meg hogy átvegye ennek a versenynek a szervezését a Maratonman, de összejött :). A verseny erre az évre bekerült az Olimpiai Ötpróba sorozatba is, aminek azért örülök, mert hiába indultam az évben eddig 6 versenyen, egyik sem volt pontszerző, ez végre az!

A verseny előtt nem kellett a bemelegítéssel szöszölnöm, megoldották a szervezők a pulzus megemelését azzal, hogy a 21km nevezési sátornál jó százméteres sor állt a rajt előtt 20 perccel is, aminek értelemszerűen nem az elejére, és nem a közepére álltam be 9:34-kor. Évekig gördülékenyen átvehető volt a rajtszám az iskolában nulla perc sorban állással, ez most mitől lett ilyen nehézkes?!? Mondjuk nem értettem egyesek mit tudtak baszakodni annyit, mikor nekem nem volt 20 mp az egész.

Ja, a jól bevált parkolóm is elvették, tök feleslegesen szalaggal lezárták azt a részt, ahol előtte simán megálltam, és egy futót nem zavartam vele, ugyanis a pálya ott megy el 1 km-nél, de most valamiért nem lehetett oda állni.

banánt tolok be arcba

A célom egy 1:30 körüli idő lett volna (+-1 perc), ezen belül is reálisnak tartottam a 90 percen belüli időt, hiába nem ez a pálya a legalkalmasabb a csúcsdöntésre, de az elmúlt hónap(ok) edzéseivel a lábamban jót kellett futnom. A futást végül sok mindennek megéltem, csak jónak nem… Az időjárásra nem lehetett panasz, tökéletes volt, én viszont gyengének, erőtlennek, kedvetlennek éreztem magam.

öröm volt megállni…

Ennek ellenére beletettem, amit tudtam és össze is jött a 90 percen belüli idő (1:29:53), mindössze annyi szépséghibával, hogy a pálya megint (vagy még mindig) nem volt 21,1 km, csak 20,7. Tavaly óta sikerült 600 métert találni Budaörsön (akkor 20,1 km volt), de nem hiszem el, hogy nincs még 400 méter egy ekkora városban ahhoz, hogy meglegyen a teljes táv…főleg, hogy az első három évben megvolt.

Ezzel az eredménnyel összesített 11. lettem a 301 férfi indulóból, 3 csaj előzött meg (as always…:D), ami azért nem rossz. Most próbálom összeszedni magam a kórságból, de nem hogy a maratont, úgy zusammen a futást sem kívánom.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..