Augusztus harmadik hétvégéjének szombatján Tatára vettem az irányt kínkeservesen (autópálya felejtős volt egy baleset miatt), ahol az Old Lake Man triatlonos fesztivál várt. Idén két triatlon versennyel tértem vissza a triatlonos élet vérkeringésébe J, a júliusi féltáv után ez volt a második, és idénre egyben az utolsó is. Nem akartam nagyot vállalni, ezért nem a vasárnapi féltávra neveztem, inkább a most először megrendezett rövidet vállaltam csak be.
Elég jól kicentiztem a leérkezést, a rajtcsomag felvétele után max. 10 percem volt, hogy bedepózzak. Szerencsére sikerült aránylag közeli parkolóhelyet találnom, de a kapkodásban így is sikerült a bringát kulacs nélkül betolnom a depóba. Mehettem vissza…J
Depózás után nem vártam meg a kisvonatot, inkább átgyalogoltam a start helyszínére az Öreg-tó mentén a Tatai vár alatt, így volt időm kicsit nézelődni. Mikor odaértem a rajthoz, találkoztam egy „kollégával”, aki szintén rövid távon indult helyi lakosként, és aki szintén blogot vezet a sportolásáról (reméljük lesz a versenyről nála is beszámoló…), dumáltunk pár szót, majd teszteltük a vizet. Ami minden volt, csak hideg nem…a szpíker szerint 28 fokos…
Úszás: 1,5 km a tatai Öreg-tóban
Felsorakoztunk a rajthoz, pár sporit (az esélyeseket) előbbre hívtak, majd elindult a verseny. Múltkor megúsztam a „verekedést”, most már kevésbé sikerült, és az első párszáz méter a kőkemény helyezkedésről szólt.

Ezt az egyet rühellem ebben a sportban, annyira nem vagyok jó úszó, hogy izomból elússzak ezekből a tömegekből, viszont mások között hánykolódni nagyon nem szeretek. Utálom, ha nem tudok a saját tempómban, három levegővétellel úszni, ez utóbbihoz pedig általában kell vagy 3-400 méter, mire beáll úgy a légzésem, hogy nem a túlélésért küzdök, és utálom, ha úgy lábvizeznek, hogy csapkodják a lábam. Az úszás nem is esett jól, és igaz a végére már tudtam normálisan úszni, de a 28 fokosban nem volt kellemes tempózni. Férfi abszolút 48.-ként, kategóriámban 13.-ként jöttem ki a vízből.
Bicikli: 5 x 8km-es kör a Tata (Kastély tér) – Fekete út szakaszon
A kerékpáros rész egy a forgalomtól teljesen elzárt útvonalon zajlott, 5 kört kellett menni, szerintem jó minőségű úton. Ittam mint a güzü, pedig szerintem nem voltam dehidratált, de olyan szomjas lettem már az elején, hogy egy-egy körben majd megittam a fordítóknál kapott kulacsok tartalmát (egyszer kólát kértem, többi hideg víz volt).

Aztán a 3. körben a fordítóhoz érve azon kaptam magam, hogy a bal könyöklőm furcsán áll… kiderült, kilazult a csavar és elkezdett mozogni. Nem is mertem rákönyökölni, és tartottam attól is, hogy pont a legtávolabbi részen leesik, ezért inkább hozzá sem nyúltam, onnantól a koskormány alját fogtam igen furcsa pozícióban J. És csak ezután jött a java, leszakadt az ég, de nem kicsit, nagyon! Fájt, ahogy az eső verte az arcom, a karom, lábam, de amennyire tudtam, nyomtam neki. Azért azt nem titkoltam soha, hogy egyelőre a legesleggyengébb számom a bringa, ezért itt sem számítottam csodára, mindössze annyiban bíztam, hogy a pálya adottságaiból kifolyólag meglehet a 30 fölötti átlag, ami végül meg is lett, de nem mentem bombasztikus időt megint sajnos… Ez abból is meglátszik, hogy mindössze két helyet javítottam abszolút (46.), viszont kategóriámban már a 9. voltam ekkor.
Futás: 2 x 5km-es kör az Öreg-tó partján
És jött a futás, az elvileg legjobb számom J. Jó formában éreztem magam, jól ment az utóbbi időszakban a futás, ezért bizakodó voltam. Az eső még esett, mikor leszálltam a bringáról, a depóban csurom vizesen várt cipőm J. A futópálya 2 kör volt az Öreg-tó partján, ami csupa sár volt a nagy esőzéstől, tiszta Spartan Race hangulatot adva így a versenynek. Nyomtam neki, ahogy tudtam, nem figyeltem sem a tempót, sem az össz időt, érzésre mentem.

Futáson végül sikerült még 10 helyet javítanom, és 36.-nak célba érni, kategóriában pedig 7. lettem. Sőt, a kategóriámban nekem lett a 3. legjobb futóidőm.
Végül 2:31:25-tel finisheltem, ami másodpercekkel marad csak el az eddigi legjobb időmtől. A 2:30-as határt megint nem sikerült átlépnem, ennek egyértelmű oka a gyenge kerékpáros rész, amin ha javítok, sima ügy lesz bekerülni 2 és fél óra alá. Egyáltalán nem lehetetlen.


Ja kis érdekesség, bringáról leszállva éppen kocogok a vizes talajon befelé a depóba, mikor balról elmegy mellettem egy spori úgy, hogy valahogy majdnem fektetve tartotta a bringáját, aminek a kerekét+láncát szépen ráhúzta így a bal vádlimra, amit számon is kértem tőle még kulturált módon, hogy mi a f*szra volt ez jó, nem nyert vele 3 másodpercet sem…
Bringa azóta pihen az állványon, még a könyöklőt sem néztem meg, de hamarosan azért leveszem és letakarítom szegénykét, mert hiába jön most a futószezon, tekerni is szeretnék.