snatch úszás, biciklizés, futás — sportos blog
Augusztus harmadik hétvégéjének szombatján Tatára vettem az irányt kínkeservesen (autópálya felejtős volt egy baleset miatt), ahol az Old Lake Man triatlonos fesztivál várt. Idén két triatlon versennyel tértem vissza a triatlonos élet vérkeringésébe J, a júliusi féltáv után ez volt a második, és idénre egyben az utolsó is. Nem akartam nagyot vállalni, ezért nem a vasárnapi féltávra neveztem, inkább a most először megrendezett rövidet vállaltam csak be.
Elég jól kicentiztem a leérkezést, a rajtcsomag felvétele után max. 10 percem volt, hogy bedepózzak. Szerencsére sikerült aránylag közeli parkolóhelyet találnom, de a kapkodásban így is sikerült a bringát kulacs nélkül betolnom a depóba. Mehettem vissza…J
Depózás után nem vártam meg a kisvonatot, inkább átgyalogoltam a start helyszínére az Öreg-tó mentén a Tatai vár alatt, így volt időm kicsit nézelődni. Mikor odaértem a rajthoz, találkoztam egy „kollégával”, aki szintén rövid távon indult helyi lakosként, és aki szintén blogot vezet a sportolásáról (reméljük lesz a versenyről nála is beszámoló…), dumáltunk pár szót, majd teszteltük a vizet. Ami minden volt, csak hideg nem…a szpíker szerint 28 fokos…
Úszás: 1,5 km a tatai Öreg-tóban
Felsorakoztunk a rajthoz, pár sporit (az esélyeseket) előbbre hívtak, majd elindult a verseny. Múltkor megúsztam a „verekedést”, most már kevésbé sikerült, és az első párszáz méter a kőkemény helyezkedésről szólt.
Ezt az egyet rühellem ebben a sportban, annyira nem vagyok jó úszó, hogy izomból elússzak ezekből a tömegekből, viszont mások között hánykolódni nagyon nem szeretek. Utálom, ha nem tudok a saját tempómban, három levegővétellel úszni, ez utóbbihoz pedig általában kell vagy 3-400 méter, mire beáll úgy a légzésem, hogy nem a túlélésért küzdök, és utálom, ha úgy lábvizeznek, hogy csapkodják a lábam. Az úszás nem is esett jól, és igaz a végére már tudtam normálisan úszni, de a 28 fokosban nem volt kellemes tempózni. Férfi abszolút 48.-ként, kategóriámban 13.-ként jöttem ki a vízből.
Bicikli: 5 x 8km-es kör a Tata (Kastély tér) – Fekete út szakaszon
A kerékpáros rész egy a forgalomtól teljesen elzárt útvonalon zajlott, 5 kört kellett menni, szerintem jó minőségű úton. Ittam mint a güzü, pedig szerintem nem voltam dehidratált, de olyan szomjas lettem már az elején, hogy egy-egy körben majd megittam a fordítóknál kapott kulacsok tartalmát (egyszer kólát kértem, többi hideg víz volt).
Aztán a 3. körben a fordítóhoz érve azon kaptam magam, hogy a bal könyöklőm furcsán áll… kiderült, kilazult a csavar és elkezdett mozogni. Nem is mertem rákönyökölni, és tartottam attól is, hogy pont a legtávolabbi részen leesik, ezért inkább hozzá sem nyúltam, onnantól a koskormány alját fogtam igen furcsa pozícióban J. És csak ezután jött a java, leszakadt az ég, de nem kicsit, nagyon! Fájt, ahogy az eső verte az arcom, a karom, lábam, de amennyire tudtam, nyomtam neki. Azért azt nem titkoltam soha, hogy egyelőre a legesleggyengébb számom a bringa, ezért itt sem számítottam csodára, mindössze annyiban bíztam, hogy a pálya adottságaiból kifolyólag meglehet a 30 fölötti átlag, ami végül meg is lett, de nem mentem bombasztikus időt megint sajnos… Ez abból is meglátszik, hogy mindössze két helyet javítottam abszolút (46.), viszont kategóriámban már a 9. voltam ekkor.
Futás: 2 x 5km-es kör az Öreg-tó partján
És jött a futás, az elvileg legjobb számom J. Jó formában éreztem magam, jól ment az utóbbi időszakban a futás, ezért bizakodó voltam. Az eső még esett, mikor leszálltam a bringáról, a depóban csurom vizesen várt cipőm J. A futópálya 2 kör volt az Öreg-tó partján, ami csupa sár volt a nagy esőzéstől, tiszta Spartan Race hangulatot adva így a versenynek. Nyomtam neki, ahogy tudtam, nem figyeltem sem a tempót, sem az össz időt, érzésre mentem.
Futáson végül sikerült még 10 helyet javítanom, és 36.-nak célba érni, kategóriában pedig 7. lettem. Sőt, a kategóriámban nekem lett a 3. legjobb futóidőm.
Végül 2:31:25-tel finisheltem, ami másodpercekkel marad csak el az eddigi legjobb időmtől. A 2:30-as határt megint nem sikerült átlépnem, ennek egyértelmű oka a gyenge kerékpáros rész, amin ha javítok, sima ügy lesz bekerülni 2 és fél óra alá. Egyáltalán nem lehetetlen.
Ja kis érdekesség, bringáról leszállva éppen kocogok a vizes talajon befelé a depóba, mikor balról elmegy mellettem egy spori úgy, hogy valahogy majdnem fektetve tartotta a bringáját, aminek a kerekét+láncát szépen ráhúzta így a bal vádlimra, amit számon is kértem tőle még kulturált módon, hogy mi a f*szra volt ez jó, nem nyert vele 3 másodpercet sem…
Bringa azóta pihen az állványon, még a könyöklőt sem néztem meg, de hamarosan azért leveszem és letakarítom szegénykét, mert hiába jön most a futószezon, tekerni is szeretnék.