Újra nekifutottam – 3. City Cartel Fuss Neki futófesztivál

Az, hogy idén indulok ezen a versenyen már nagyjából tavaly ilyenkor eldőlt. Tavaly csodálatos, szinte nyári idő volt a Balatonon, sajnáltuk is a családdal, hogy mindössze egy éjszakára mentünk, a verseny napján délután már mentünk is haza. Most már 3 napra terveztünk, rokonoknál laktuk, közel a versenyközponthoz, így előtte és utána is volt bőven szabadidőnk. Az időjárás viszont érdekes arcát mutatta, pénteken még 30+ fok volt, szombatra lehűlt, reggel borongós, hűvös, majd délután kellemes tavaszias, vasárnap meg már kb. novemberi… A verseny napján viszont pont tökéletes futóidő volt.

A tél-tavaszi alapozó szezont jól elcsesztem, vagyis a sérülés cseszte el, én csak elszenvedtem. A márciusom nem érte el a 100 futott kilométert sem, így nagy reményeim nem voltak a versenyre. Úgy voltam vele, hogy 1:35-ön belül legyen a félmaratoni idő, és akkor elégedett leszek.

A félmaraton rajtja előtt Barna indult a 800 méteres távon, most már nem állok be vele a rajtba, hagyom egyedül futni végig. Az elején úgy nekiiramodtak, hogy alig bírtam utolérni őket, hogy pár rohadt képet csináljak róla futás közben. Az a 800 méter nekem szinte végig sprint volt, sajnálom már, hogy nem mértem órával a futását, mert érdekelt volna, hogy milyen tempót ment. Végig úgy futott, mintha már ezer futóversenyen indult volna, okosan engedte az elején a tolakodókat, és amikor szellősebb lett a hely, akkor nyomta neki. A végén segítettem kicsit hajrázni, nehogy elkényelmesedjen :).

 

Ezzel meg is volt nekem a bemelegítés :D, 11-kor pedig elrajtolt a félmaraton és a negyedmaraton mezőnye. Tavalyhoz képest változott az útvonal, most Boglár irányába kellett hosszan futni, majd visszafelé a parton, ahol elég erős volt a szél.

Érdekes volt, az első frissítőnél a mellettem futó srác elvett egy poharat, megitta ami benne volt, miközben már eléggé eltávolodott a frissítőponttól, vártam is, hogy majd jól eldobja a poharat, ehelyett kis kitérőt téve kidobta az egyik út menti kukába. Bravó! Meg is dicsértem, szép cselekedet volt tőle.

Az első kör vége felé, 8 km után nem sokkal hirtelen úgy éreztem, mintha megint elkezdene kicsit szúrni a jobb vádlim. Megmondom őszintén kicsit befostam, hogy most bekrepál, mikor már azt hittem, hogy túl vagyok ezen. Aztán ahogy jött az érzés, úgy el is múlt, nem is jött vissza többet.

Az első kör vége felé egy 10 km-t futó csaj próbált mellettem hajrázni, de nem tudott elmenni mellettem, így felajánlottam neki, hogy nyulazok neki az utolsó párszáz méteren, ő pedig láthatóan beleegyezett, mert jött velem, ahogy elkezdtem gyorsítani. Végül a célegyenesben kicsit lassítottam, hagytam, hogy készüljön róla külön fotó. Utólag néztem, hogy második helyre futott be. Gratula innen is neki!

A fordítóknál elég sok félmaratoni rajtszámost számoltam magam előtt, nagyjából 10-en voltak, plusz a poharatrendesenkidobó srác is ott futott 10 km-es rajtszámmal, akit aztán a második kör első harmadában vissza is előztem. Megint érvényes volt a totális légüres térben futás, se előttem, se mögöttem belátható távon belül, max. a hosszú egyenesekben és a fordítóknál láttam a közvetlenül előttem futókat.

Végül 1:32:51-es idővel a 10. helyen értem be, férfiak között kilencedikként. A 35-50-es kategóriában pedig 5. A második köröm 1 perccel rosszabb lett, de összességében javítottam fél percet a tavalyi időmön most is. Ez jó érzéssel töltött el, nem is bíztam benne, hogy 1:33-on belül tudok futni, viszont helyezésben ezúttal is rontottam, köszönhetően az egyre több jó futónak.

Már ezek a versenyek is kezdenek ismertek lenni, egyre több jó futó jelenik meg, kell keresnem még ezeknél is elszigeteltebb versenyeket :D.

Ja, normális kép nem készült rólam, mert mikor a célegyenesbe értem, a fotós éppen a rossebsetudjamiafasztcsinált…nem tudom hol volt…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..