5. UFÓ Ócsa Futás

Pataky Attilával ellentétben én nem hiszek az UFÓ-k létezésében, szerintem a rendezők sem, ettől függetlenül így nevezték el a versenyüket, amit idén már ötödik alkalommal rendeztek meg. Nekem ez volt az első, a 3 táv közül (5; 10,5; 21km) a 10,5-et vállaltam be, mert a terv az volt, hogy 1 hónappal a maraton előtt jó lesz ez egy gyors futásnak (aztán 2 héttel előtte egy fm (amiből aztán nem lett semmi)).

Hiába a szeptemberi dátum, dög meleg volt a verseny napján, ráadásul a hosszabb távok 11:15-kor indultak, amikor már bőven 35 fok volt napon, és a rendezők folyamatosan hangoztatták, hogy árnyék nem sok lesz az útvonalon. Megérkezés után gyors rajtcsomag átvétel, és mivel időm volt, ezért életemben először részt vettem a helyi bemelegítésen.

A rajt után elindultam az élbollyal, ami nagyjából úgy 10-15 főből állt, vegyesen félmaratonosok és 10,5-esek, gondoltam jó lesz a 4’ körüli tempó, de hamar, úgy 3 kilométer után kezdett sok lenni.

A pulzusom az első km után 170 fölött volt, de legalább elkezdtem előzni a még nálam is erősebben bekezdő, majd szépen lassuló arcokat, és úgy 4-5 km-nél már a negyedik voltam. Az első kettő elszakadt vagy 50-100 méterre, én a harmadik mögött próbáltam tartani a lépést, aki viszont lassulni kezdett 6 km körül. Ennek részben örültem, mert nagyon erős volt a tempó, de nem akartam nagyon belassulni, ezért megelőztem. Ráadásul nem tudtam, hogy félmaratonos, vagy azonos távon induló-e, így még próbáltam is kicsit fokozni a tempót. Itt-ott előfordultak nem aszfaltos részek, amivel nem is volt különösebb gond, de a mély homokos területen képtelenség volt tempót futni.

Aztán úgy 7 km-nél jött egy fain emelkedő, a tüdőmet majd kiköptem, mire a tetejére másztam, és még volt 3,5 km hátra, tűző napon az aszfalton. Gyorsítani már nem volt erőm, a végét vártam minden kanyar előtt, csak szenvedtem. Az első kettőt már nem láttam, hátra nem mertem, és nem is akartam nézni.

Szinte végig a VO2 max, anaerob állóképességi tartomány tetején futottam, az utolsó 1-2 km már maga volt a pokol.

Végül abszolút harmadikként értem célba, kategóriámban pedig második lettem. Az átlagpulzusom 173 bpm lett úgy, hogy nekem a maximum 178.

Miután összeszedtem magam, hazamentem, átöltöztem, és visszamentem az eredményhirdetésre, ami az előre beígért időponthoz képest csúszott, így volt időm Barnával körülnézni kicsit. Megnéztük a Református templomot, az Ócsai Tájházat, ettünk zsíros kenyeret, sétáltunk, jól elvoltunk.

Összességében egy nagyon jól szervezett, kellemes kis verseny volt, ami ráadásul olimpiai ötpróba pontokat is ért.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..