5. UFÓ Ócsa Futás

Pataky Attilával ellentétben én nem hiszek az UFÓ-k létezésében, szerintem a rendezők sem, ettől függetlenül így nevezték el a versenyüket, amit idén már ötödik alkalommal rendeztek meg. Nekem ez volt az első, a 3 táv közül (5; 10,5; 21km) a 10,5-et vállaltam be, mert a terv az volt, hogy 1 hónappal a maraton előtt jó lesz ez egy gyors futásnak (aztán 2 héttel előtte egy fm (amiből aztán nem lett semmi)).

Hiába a szeptemberi dátum, dög meleg volt a verseny napján, ráadásul a hosszabb távok 11:15-kor indultak, amikor már bőven 35 fok volt napon, és a rendezők folyamatosan hangoztatták, hogy árnyék nem sok lesz az útvonalon. Megérkezés után gyors rajtcsomag átvétel, és mivel időm volt, ezért életemben először részt vettem a helyi bemelegítésen.

A rajt után elindultam az élbollyal, ami nagyjából úgy 10-15 főből állt, vegyesen félmaratonosok és 10,5-esek, gondoltam jó lesz a 4’ körüli tempó, de hamar, úgy 3 kilométer után kezdett sok lenni.

A pulzusom az első km után 170 fölött volt, de legalább elkezdtem előzni a még nálam is erősebben bekezdő, majd szépen lassuló arcokat, és úgy 4-5 km-nél már a negyedik voltam. Az első kettő elszakadt vagy 50-100 méterre, én a harmadik mögött próbáltam tartani a lépést, aki viszont lassulni kezdett 6 km körül. Ennek részben örültem, mert nagyon erős volt a tempó, de nem akartam nagyon belassulni, ezért megelőztem. Ráadásul nem tudtam, hogy félmaratonos, vagy azonos távon induló-e, így még próbáltam is kicsit fokozni a tempót. Itt-ott előfordultak nem aszfaltos részek, amivel nem is volt különösebb gond, de a mély homokos területen képtelenség volt tempót futni.

Aztán úgy 7 km-nél jött egy fain emelkedő, a tüdőmet majd kiköptem, mire a tetejére másztam, és még volt 3,5 km hátra, tűző napon az aszfalton. Gyorsítani már nem volt erőm, a végét vártam minden kanyar előtt, csak szenvedtem. Az első kettőt már nem láttam, hátra nem mertem, és nem is akartam nézni.

Szinte végig a VO2 max, anaerob állóképességi tartomány tetején futottam, az utolsó 1-2 km már maga volt a pokol.

Végül abszolút harmadikként értem célba, kategóriámban pedig második lettem. Az átlagpulzusom 173 bpm lett úgy, hogy nekem a maximum 178.

Miután összeszedtem magam, hazamentem, átöltöztem, és visszamentem az eredményhirdetésre, ami az előre beígért időponthoz képest csúszott, így volt időm Barnával körülnézni kicsit. Megnéztük a Református templomot, az Ócsai Tájházat, ettünk zsíros kenyeret, sétáltunk, jól elvoltunk.

Összességében egy nagyon jól szervezett, kellemes kis verseny volt, ami ráadásul olimpiai ötpróba pontokat is ért.