VI. BÚI Triatlon amatők kupa

Utoljára 2 évvel ezelőtt, 2018 augusztusában indultam triatlon versenyen, és igaz tavaly év elején, márciusban még egy duatlon összejött, utána valahogy nem volt kedvem az egészhez.  Nem mondom, hogy idén elkapott a triatlon-láz, de megjött a kedvem, ezért már év elején néztem a triatlon.hu oldalára soha időben ki nem kerülő üres versenynaptárt, hátha lesz olyan verseny, amit be tudok vállalni.

Mivel idén sem vittem túlzásba a két másik sportot, a vírus miatt kialakult helyzet pedig úgy hozta, hogy márciusban bezárt az uszoda, így az úszások is abbamaradtak, biciklizni pedig nem is jártam, így csak sprint táv jöhetett szóba.

Három versenyt is találtam, de ezek közül a gárdonyi elmaradt, végül a lengyeltóti utánpótlás ranglista, amatőr kupa lett az első befutó. Kár, hogy pont aznapra mondták az év egyik legtöbb esőjét (nyáron), ráadásul pont a Balaton ezen részére, ami be is jött, folyamatosan ömlött hol kevésbé, hol jobban. Délutánra, a rajt időpontjára sem hagyott alább, így bedepózáskor hiába akartam letakarni a cipőimet a bringa mellett törülközővel, azok rá 2 percre már csuromvizesek voltak. Zacskó, szatyor meg nem volt nálam.

Az úszás egy helyi horgásztóban volt, vízből rajtolva, ahol a láb nem ért le. Hagytam is a nagyobb tömeget és az ifjúságot nekiindulni, ebben az időben most tényleg csak a teljesítés volt a cél. Az úszáson a saját tempómra koncentrálva haladtam, egyedül a második körben egy a tóba benyúló, leszakadt hatalmas faág zavart meg, mert beleúsztam J, ugyanis kicsit eltávolodtam a többiektől…

A depóban aztán próbáltam gyorsan öltözni, és egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy zokni nélkül kellene felvennem a cipőt, végül csak húztam zoknit. A bringapályán aztán még jobban beleerősített az eső, bolyozásról szó sem lehetett, mert annyira verte az arcomba az előttem haladó a vizet. Három kört kellett teljesíteni egy technikás eléggé dombos pályán, ahol kb. csak az nem ment el mellettem, aki nem akart (és akinek nagy hátránya volt az úszás után). Olyan „vonatok” közlekedtek, hogy csak na. Öröm volt a végén leszállni a bringáról, akkor néztem meg először az órámat és láttam, hogy elég sz*r időt mentem.

Aztán a futáson jött az újabb meglepi. Az eső elállt, de az 1 km-es futókör egy brutális emelkedővel kezdődött, amit ötször kellett megmászni. Nehéz volt, de végig élveztem, és igaz zsúfolt volt a pálya nagyon, azért elég sok sporit sikerült visszaelőzni (engem konkrétan egy srác előzött meg, de az nem sokkal később már finishelt is, nekem akkor még volt hátra 3 kör :D). Egyik számban sem repesztettem húdafain időt, a végeredmény pedig 1:20-on kívüli lett (1:21:14), amivel kategóriámban a 9. lettem, viszont jó volt újra belekóstolni a triatlonos versenyzésbe.